Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | kisfilm | régi rádiós | könyv | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

2021. április 11.

Húsvét

"Ébredj föl, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog számodra Krisztus."
(Efézusi levél 5,14)

Nem tudom, kivel fordult már elő, hogy egy nagyon fontos üzenettel ébredt. Derengő félálmomban szinte hallottam egy bibliai mondatot. Nem volt kedvem kikelni a meleg paplan alól. Ráadásul olyan rosszat álmodtam. Viszont elhatároztuk, hogy felmegyünk a közeli hegyre, és megnézzük a napfelkeltét, Krisztus feltámadásának a jelét. Félálomban néha nagyon nyitottak vagyunk szellemileg, és így jött elém ez a bibliai mondat: Ébredj föl, aki alszol, támadj föl a halálból és felragyog neked a Krisztus! Alig látva felbotorkáltam a hegyre, és valami egészen gyönyörű, látványban volt részünk, mert az idén úgy jött föl húsvétkor a nap, mintha egy rolót húztak volna föl. A párás ködből elősiklott a fénykorong, hogy átvegye a föld fölött uralmát. Mintha megéltem volna az álom, a feltámadás és a ragyogás bibliai metaforáját.
Mi is az álom, az alvás? Az az állapot, amikor a cselekedetnek nincs valóságos súlyuk. Az álomban minden megtörténhet. Amikor valami súlyos következménye van valaminek, gyakran fel is ébredünk, mert már nem oldható meg azon a szinten tudatalattink története. Ilyenkor meg is ijedünk: Vajon miféle mélységek élnek bennünk?
A bibliai képvilág szerint az ember úgy is eltávolodhat Istentől, hogy a maga belső sötétségébe temetkezik. Nagyon mai ez a gondolat, amikor depressziós emberek ezrei érzik azt, hogy kénytelenek aludni, mert csak így tudják a napokat túlélni. Mindannyian így érzünk néha.
A Bibliában a felébredés képét mindig a jó cselekvésével összefüggésben olvashatjuk. "Az éjszaka elmúlt, a nap elközelgett, vessük le azért a sötétség cselekedeteit." Mintha a körülöttünk levő világ valóban el akarna altatni minket, hogy ne vegyük észre, mi a rossz és mi a jó. A szürke derengésben nemcsak a meleg paplan húz vissza minket, hanem minden mindennel összemosódik. Meg kell próbálnunk a már megértett jót megtenni. Ha már felderengett számomra valami, akkor abból határozott döntéseket kellene hoznom. A felébredés első mozzanata, hogy a tettek minőséget kapnak, hogy nem csak úgy hajtok ebben a világban. Amit teszek, az engem valahonnan valahova vezet. Ma nem zsörtölődöm...
Csodaváró módon sokszor szeretnénk, hogy Isten a fülünkbe súgja titkát, hogy hitet adjon, hogy lelkünk szomjúságára egyszerre élő vizet öntözzön.
Fájdalmasan be kell látnunk, hogy előbb fel kell ébrednünk. Előbb, mint a Matrix című film embereinek, nekünk is ki kell másznunk az agyelszívó gépvilágból. Fel kell mennünk a hegyre.
Ez nem azt jelenti, hogy mi hozzuk föl a napot az égre. De nekünk kell - önmagunkat legyőzve - akarnunk kimászni ennek a világnak feneketlen mocsarából.