Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | kisfilm | régi rádiós | könyv | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

2020. november 16.

Ősszenet

Különös gyorsasággal vetette le ruháját ez a fa. Van egy kis remetelak, ahol néha elüldögélek, és figyelek. Nézem az őszi pasztell színeket. Számomra a harmóniát jelképezik. Mintha azt üzennék: Minden rendben van ezen a világon. Nézem a hegy domborulatát. Mintha futna rajta a köd. Együtt ringunk vele az életben. Közel és távol, fent és lent együtt élnek. Ahogy idősödöm, egyre biztosabban veszek részt ebben a ringásban.
Ezt azt jelenti, hogy néha felcsillan a tavasz is az őszben. A lehullott sárga és barna levelekben már benne van a fehér virág is. A moha pedig üdének tűnik, pedig a fa halálának előjele. Minden mindenbe belefolyik, és ez így van jól. Ami halálnak látszik, az életet ad. A levetett ruha is jel. Azt üzeni a fa, hagyj békét most egy kicsit. Ha nem alhatok, nem is élek. Mi mégis néha úgy hisszük, hogy mindent megtarthatunk. Úgy élünk, mintha ki lehetne kerülni a nagy hullámzásból. Pedig még a lábnyomunkat is elhagyjuk, hogy szülessen egy másik. Az őszi színek ecset-próbák a tavaszi festőpalettán.