Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | kisfilm | régi rádiós | könyv | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

2020. január 13.

Figyelem!

"Halljátok, egek és te, föld, figyelj, mert az Úr beszél!"
(Ézsiás 1. rész 2.vers)

Egyik nap barátaimmal találkoztam. Volt bennem egy kis szorongás. Mert ekkora vircsaftban nem lehet igazán figyelni még akkor sem, ha az egészet alapvetően élveztem. Mindenkiről szeretném megtudni, hogy mi van vele, ezért nem csak arra figyelek, aki velem szemben ül, hanem másra is. De azért figyeltem.
Ez az egész kellemetlen volt. A szemem egyik sarka itt, a másik ott.
A figyelmetlenség korában élünk. Iszonyúan nehéz bármire is koncentrálnunk, hiszen annyira gyorsan történik minden. Van mégis két erős érzés, ami miatt mindenki nagyon figyelmessé válik. Az első a félelem. Ha félünk, akkor ösztönösen is koncentráltak leszünk. Félek, ezért minden neszre odafigyelek. Te jó ég, mi történik!
A másik figyelemre ösztökélő erő a birtoklás. Ha valamit meg akarok szerezni, akkor az összes érzékem csak azt keresi, amire vágyok. Ha másként nem, legalább a telefonomon magammal akarom vinni!
A félelem és a birtoklás ugrásra késszé tesznek. Ez egyfajta görcsös torzója a jelenlétnek. Szimatolva figyelünk ilyenkor.
De az igazi figyelem egészen más. Ilyenkor az ember elindul egy úton, és kinyílik egy másik világ számára. Nem akarok semmit, csak figyelni. Minden igazi szeretetkapcsolatban megszületik ez a jelenlét. Nincs semmilyen harc. A bizalmam talál menedéket. A szeretet figyelme szinte egy másik világba vezet el. Itt a bizalom kukucskál ki a szívemből: fontosabb a kapcsolat, mint én magam. Ha valaki számára úgy tudok jelen lenni, mintha nem is létezne semmi más ezen a bolygón, az egészen átalakít. Istenre is így tudunk csak figyelni: Itt vagyok. Feléd tartok. Ebben a pillanatban megszületik minden, ami valaha is érték volt. Ez a figyelem nem beszorít, hanem kinyit.
De magától nem nyílik ki a szívem. Félre kell tennem félelmeimet, és birtoklási vágyamat is. Simone Weil azt írja, hogy amikor az irgalmas samaritánus megáll a megvert mellett, és észreveszi, akkor ez az elbeszélés igazán a figyelem története. Hogy ezután segített, az már csak automatikus folytatása a figyelem pillanatának. Ez részvétel volt a teremtésben. Ez a világ sóvárogva várja a teremtő szeretettel figyelőket.