Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2016. augusztus 24.
(részlet a műsorból)

"Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket." Máté 6,26

Jézus semmi másra nem hív fel bennünket, mint hogy nyissuk ki a szemünket! Nézzétek ezeket a lényeket! Minden ott van előttünk, amit el akar mondani. Nézzétek! Különös, hogy éppen a táplálkozás képével mondja el Isten nekünk azt, hogy nem az eledel életünk lényege. Sokszor küszködünk az élettel, keressük a boldogságot, az értelmet, közben csak a gyomrunkat kellene legyőznünk. Csak annyi kellene, hogy ne az irányítson bennünket, ami a szájunkon bemegy. Ma óriási kultúrája van a gasztronómiának, de a fogyókúrának is. Mintha a gyomor vált volna a test központjává.
Nézzétek az ég madarait! Nekik is a táplálékgyűjtés a fő feladatuk, de valahogy egészen másként. Folytonos túlélés az életük. Hiába gyűjtik állandóan a kukacokat, valahogy mégsem hiszik azt, hogy ezek a kis giliszták, meg rovarok jelentik az életet. Az ember képes arra az illúzióra, hogy azt lássa életnek és biztonságnak, amit megszerez. Biztonságba helyezzük kincseinket azért, hogy ne kelljen félnünk, aztán egyre jobban félünk és idegeskedünk, ezért még több mindenre lesz szükségünk, riasztóberendezésekre, kutyákra, széfekre, amiket aztán újból csak félteni kell. Jézus nem ezekkel a tárgyakkal törődik. Teljesen mindegy, hogy mink van. Az ő kérdése mindig az: Hol van a szívünk? A lelkünk min csüng? Látjuk-e a madarakat, akik minden pillanatukat Istentől kapták? Megfigyeltük-e ezeket az ég és föld között lebegő kis koldusokat? Ahogy figyeljük őket, próbáljuk elképzelni, hogy nincs is semmi más gondunk, csak annyi, mint egy madárnak. Ugyanaz a Mennyei Atya adja meg biztonságunkat, mint nekik. Számunkra is mindig csak egy nap adatott a jóra. Sokszor hatalmas ideológiákat gyártunk a holnapokra nézve. Majd ez lesz, ahhoz képest ezt kell tenni, és egy nagyon bonyolult hálózatba kerülve tengetjük az életünket. Nem a jövő iránt felelőtlenül, de a jelen bizalmával érdemes pedig csak élni. Most mit látok Isten arcán? Vajon, most merre kell mennem? Csak azt a lépést kell megtennünk, amire képesek vagyunk. Isten gondviselése vezet bennünket, segít, hogy kezünket Isten kezébe tegyük.
Jézus azt kéri, hogy nézzük meg, itt él mellettünk egy másik világ, a madarak világa, ők egészen másként látják az életet, kiszolgáltatottan röpködnek, esznek, vagy nem esznek aszerint, ami jön. És mégis micsoda gyönyörű koncertet tudnak csapni. Nem nekünk, nem is maguknak, hanem csak úgy, a Teremtőnek. Ha egyszer a szívünkig hatolóan megértenénk, hogy nem a földi létnek tartozunk elszámolással, nem a földi szerveknek körmölünk, nyomjuk a gépet vagy töltjük ki az űrlapokat. Nem embereknek és nem emberek kedvéért vagyok. Bukdácsolunk, panaszkodunk, de fel-felpillantunk arra a másik világra. És minél erősebben tesszük ezt, annál több jót tudunk egymásnak adni itt e földön. Ezt adja meg Isten! Ámen.

A MŰSOR SZÖVEGE
www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva