Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2018. február 14.
(részlet a műsorból)

"Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert." Márk 7,15

Böjt van. Sokan megkérdezik: Miért van szükség böjtre? Mi értelme van annak, hogy nem eszünk húst egy néhány hétig? Ennek önmagában semmi értelme sincsen. Éppen a böjt nagyon formálissá válása miatt bírálták a reformátorok ezt a szokást. De ami formálissá válik, annak az eredeténél mindig van értelem. A böjt eredetileg készülődés, visszafogottság, az egyetlen fontosra való koncentrálás Húsvét előtt. A lényege az, hogy a felszínről a mélyre irányítsa figyelmünket. Hiába változtatunk valamit a felszínen. Hiába akarunk valamit, ha arra az egész lelki egyensúlyunk nem tud ráállni. Akkor egy múló élmény lesz csupán.
Milyen sokszor akarjuk egymást megváltoztatni! Ne tedd ezt, nem jó az, ahogyan élsz! - mondjuk annak, akivel nem értünk egyet. De ha ötvenszer el is mondjuk neki, ő csak marad az, aki volt. Ráadásul megromlik a kapcsolatunk is. Aztán van, aki ilyenkor átkapcsol hallgatóba. Leül a másik ember, és csak figyel, nem szól egy szót sem. De nem arra van szükségünk a kapcsolatainkban, hogy egyoldalú adók vagy vevők legyünk. Az segít inkább, ha kicsit belemászok a másik gondolataiba és érzéseibe, és onnan belülről tudom megszólítani. Hiszen minden változás onnan belülről jön, és nem kívülről. Ha valaki nem azonosul belsőleg azzal az üzenettel, amit hall, akkor csak úgy állunk egymás mellett, mint két tárgy.
Erre utal Jézus az evangéliumban. Belülről jön a rossz is és a jó felé való irányulás is az emberben. Ha nem vagyok kész arra, hogy erőszakos legyek, akkor bármi történhet körülöttem, én nem fogok fegyvert. De bennem van valami, ami kész a feldühödésre, ami erőt ada kezemnek, és megfogom az ajtót, és úgy bevágom, hogy kipotyog a vakolat. Mindez bennem van. Ezért oda belülre kell tekintenem, és megkérdeznem magamtól: Mi az, ami dühössé tesz? Mi az, ami fáj? Ha ezekre a kérdésekre kész vagyok válaszolni, akkor kezdődhet el valami változás. De ez az én történetem. Ha nem az enyém, akkor felesleges minden szó.
Vannak a boltokban félkész sütemények. Kiveszem, berakom a sütőbe, és már kész is. De én ilyet talán sosem vettem. Mert ha sütemény, akkor az legyen az enyém. Ha romos, ha összeesett, akkor azt mondjuk, hogy csúnya, de finom, és az enyém. Én készítettem. Mindenki tudja, mennyire más ez. Ugyanennek az ellentéte igaz a böjtre. Azt mindenki maga tudja meghatározni, hogy mire mond nemet. Ha nem az övé ez a döntés, ha nem válik belső folyamattá, akkor semmi gyümölcse nem lesz. Betartotta a szabályt, és kész. De belülről megszülethet valami változás, ha képesek vagyunk egyszer másként magunkra nézni. Ha felteszünk olyan kérdéseket, amiket nem szoktunk... mi mozdult meg most bennem? Mi az oka a viselkedésemnek? Miért nem tudom letenni, miért kell innom, és így tovább.
Kaptunk most negyven napot ezekre a kérdésekre. Isten áldja meg ezt a böjti időszakot mindannyiunk életében. Ámen.

A MŰSOR SZÖVEGE
www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva