Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | áhítatok | archívum | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

2018. december 2.

Recyling, avagy a szennyeskosár

"Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!
"
(Zakariás 3,4 )

Reggel, amikor a vekker kiver minket az ágyból, alig látunk. Pislogásunk, a mi beépített ablaktörlőnk nem működött egész éjjel. A „töröld ki szemedből a csipát!” ősi szólásmondás. És tényleg nem látunk jól!
Most mit látok például? Egy rossz kosarat. Törött az oldala, rozoga, nem is túlságosan praktikus. A fürdőszobánk sarkában áll. De én mást látok. A nászajándékunkat. A vaskúti egyházközségtől kaptuk. Most is emlékszem, ahogyan átadták.
Mindig eszembe jutnak ők, amikor beleteszek egy-egy ruhát. Sajnálom kidobni. Pedig már a felső koszorúja is szétjött. Elgondolkodtam rajta a minap: Tényleg a családban nem is olyan egyszerű kérdés az, hogy hova tesszük a szennyest?
Mert vannak szagok, munkaruhák, zoknik és alsógyatyák, amiket csak itthon látnak és érzékelnek. Ezek azok a szennyek, amikről máshol talán nem is tudnak, ezt máshol nem mutogatjuk. A szerelem lobogásában olyan egyszerűen került bele minden abba a kosárba. De ahogy telnek az évek egyre többször kérdés az, hogy ki is teszi bele a mosógépbe, ki teregeti ki, és végül ki teszi be majd tisztán a szekrénybe. A család az a hely, ahol ezek a kérdések felmerülnek. Méghozzá azért, mert itt valami olyan szeretetet élünk meg, ami nem cserélhető le semmivel. Hiába diktálja az ÁNTSZ nekünk azt, hogy az a legbiztonságosabb, ha mindent eldobunk, és még a ruhából is az eldobható a leghasznosabb egy munkahelyen.
Itthon ez biztosan nem így van. Sem egymást, sem régi dolgainkat nem dobjuk ki, hanem újra és újra megtisztítjuk öltözetünket is, és szívünk szeretetét is. Ez nem is olyan egyszerű! Nincs az a kapcsolat, amelyikben néha ne tennénk föl a kérdést, lehet még megtisztulnunk? Ebben segít a hit, hogy lelkünkben őrizzük a reményt: Igen, mindig lehetséges. Ugyanazzal, ugyanott lehet újat kezdni. Isten sem dob ki bennünket, és tőle soha nem fogjuk azt hallani, hogy ránk már nincs szükség. Nem igaz az, hogy valami annyira be tud szennyeződni, hogy nincs megújulás.
Advent talán jó alkalom lehet arra, hogy egy kicsit megtisztuljunk. Magát az ünnepet is le kell porolnunk a rárakódott pénzügyi, csillogó-villogó valóságtól. Nem kell a kidobható sok minden, hanem arra van szükségünk, hogy megtisztuljunk pontosan úgy, ahogyan a ruháinkat időnként kimossuk. És több évized után talán új módszerek, új szempontok is kellenek ehhez a megtisztuláshoz. Számomra óriási erő az a gondolat, hogy nem vagyunk eldobhatóak egymás számára: ez a szeretet lényege.
Isten nem dobta el ezt a világot. De azt sem mondta, hogy elegem van a rossz emberekből, eljövök, és kiveszem innen a jókat. Nem, hanem eljött, és ezt a világot úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül megváltotta. Nem dobta ki a rossz világot, nem teremtett magának egy újat, hanem ezt a régit, elromlottat megújította.
Adja Isten nekünk a mindig megújuló szeretet leleményességet!