Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | áhítatok | archívum | könyv | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

2019. január 12.

Van Pásztorom, de nem vagyok birka

"Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat."
(János evangéliuma 10,11)

Nem vagyok birka! Ezt mondjuk egymásnak, amikor azt hiszik, hogy csak utánozni vagyunk képesek. Nem szeretjük magunkról azt hinni, hogy egy porszem vagyunk a tömegben. Ezért is nehéz lefordítani azt a bibliai képet, hogy Isten a mi pásztorunk. Lehet, hogy ma ezt mondanánk inkább: Úgy vigyáz ránk Jézus, mint a pásztor kutyája, amelyik állandóan ott neszel, és figyel a juhász utasítására. Talán ma a figyelmes jelenlét érzületét érthetjük a pásztor bibliai képe mögött. Jelen vagyok számodra. Senki más nem érdekel, csak te!
Én vagyok a jó pásztor, én vagyok a bárány, én vagyok a juhok ajtaja - mondja Jézus. Mintha tudatosan keverné a képeket. Mintha ezzel a maga korában, akkori szavakkal mondta volna el, hogy nem vagytok birkák, és én sem vagyok az! Én az vagyok, aki személyesen szólítalak meg, nem nyájként bánok veled! Száz közül is észreveszlek! Én vagyok, aki ajtót nyitok, hogy ehess, hogy szabad legyél! Ha úgy is látod vezetőidet, hogy veled üzletelnek, adnak és vesznek, birka módjára terelnek, ideológiákat gyártanak, manipulálnak, és ha az egyik elkiáltja magát, mások csak azt ismételgetik, Isten akkor is személyesen rád figyel!
Ő az, aki figyelmes jelenlétével ajándékoz meg, ő az, aki őriz. Isten az, akinek szavai a szívünket szólítják meg és nem csak az érzelmeinket, vagy az agyunkat. Jézus úgy beszél hozzánk, mint senki más. Amikor ő szól, akkor tudjuk, hogy biztonságban vagyunk, és bátrak lehetünk akár arra is, hogy ugorjunk egy nagyot! Jézus a létezésünk kulcsa. Ő az, akin keresztül bárhová eljutunk, hiszen ő az ajtó is. De pásztor és bárány is egyben, aki fölöttünk áll, ha botját fölemeli, minden mozgásba jön. De bárány is, aki maga a testet öltött szelídség. Jézus vállalja a képek látszólagos ellentmondását. Mert ezek együttesen mondják el, hogy mi az igaz szeretet, amit naponta koldulunk: Hogy végre valaki megszólítson éppen engem, valaki adjon erőt, valahol el is bújhassak, de legyek szabad.
Ezek együtt adják az isteni szeretet létállapotát. De mindenki érzi, hogy a szeretet csak következmény, és nem forrás. Oda akkor jutunk el, ha megszületik bennünk a bizalom Isten iránt és magunk iránt. Mindenki átélte már, hogy bolyong, zűrzavar van a lelkében, és semmi nem ad értelmet. Jézus ilyenkor nem erővel mutatja meg a utat, hanem bárányként, akii maga is gyenge, és arra kér, hogy merjünk mi magunk is reszketni, félni és várakozni. Hiszen csak az tud figyelmesen jelen lenni, aki maga is ismeri a gyengeséget. Mély érzéseinkbe alámerülve tanuljuk ezt meg. Azért Jézus a jó pásztor, mert nem felülről, erőből oktat minket, hanem egész lényével jelen van köztünk. Milyen sokan vannak, akik úgy jönnek felénk, hogy mindent szétzúzó mozdulatuk bizonytalanságba taszít minket. Jézus azonban elsősorban bárányként, azaz teljes odaadással, de ajtóként is szabadságban és figyelmességben, de pásztorként a gyengeség erejével áll mellettünk.