Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | kisfilm | régi rádiós | könyv | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

2019. október 16.

A titkos ház

"Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben."
(2Korintus 5,1)

Nézegessük egy kicsit Adrej Rubljov Szentháromság ikonját. Ezzel a képpel egy asztalhoz hívnak minket. Idekucorodom néha én is a vacsora negyedik vendégeként. Ahogyan szemlélem, egyre fontosabbá válik az a ház, amely a bal felső sarokban van. Ez egy teljesen irreális épület. A középső ajtajáról nem tudjuk, hova visz. Ahova nyílik ott semmi sincsen. Titkos feketeségbe vezet, ahonnan mégis fény árad kifelé. Az a vízszintesnek tűnő lap a házon szintén nem stimmel. Ha elölről nézzük, akkor olyan, mintha a tetőn lenne, de ha oldalról, akkor előre lóg, és semmiképpen sem tudná megtartani azt, ami ránehezedik, az egész leszakadna. Különös az emelete is. Oda hogy lehet feljutni? Van ajtaja, de minek? Ez az a tikos építmény Rubjov számára az Isten háza. A nem kézzel épített hajlék. Ember ezt így tényleg nem tudná elkészíteni. Valószínűleg ecsetével akarta nekünk elmondani a mester: Isten egy olyan világba vár minket, amit földi fizikához szokott agyunk nem tud elmagyarázni. Az ő világába már itt a földön sem logikánk segítségével lépünk be, hanem azért, mert Ő maga vonz. Oda nem is belépünk, hanem inkább berepülünk majd, vagy beemel minket az Isten.
Manapság sokat építkezünk. Minden erőnket és időnket arra összpontosítjuk, hogy azt a hajlékot megalkossuk, ahol meleg van, ahol elférnek a cuccaink, ahol barátkozhatunk, vagy éppen békén hagynak. Fontos, hogy legyen teteje, ne essen be az eső, be lehessen zárni, ne törjenek be. Csupa praktikum. Isten hajléka ugyan szintén ház, vannak falai, de az ajtókat nem lehet becsukni, azok jóformán nem is bejáratok, hanem a szabadság jelzői. A legtöbb ikonon kastélyt, templomot látunk. Vagy éppen barlangot. De a mi jövőnk sem nem barlang, sem nem kacsalábon forgó ház, hanem ez a különös épület.
Mintha egy kifordított ház lenne. Nem lehet, hogy ez maga a jeruzsálemi templom csak modern köntösbe öltöztetve, és felállítva a tetejére? A Szentek szentje pedig, ahova a főpap csak egyszer léphet be egy évben, ott van fent, az a kocka. A titkos szoba, ahova Tarkovszkij Stalkere elviszi az embereket, hogy találkozzanak az Örökkévalóval. De ott már meg is szűnik a tér és az idő, ezért nincs szükség tetőre sem.
Ahogyan ott ültem, megvilágította a nap a képet. Ahogy jött, el is ment. Mintha kinyúltam volna az időből, és beléphettem volna Rubljov képén abba a házba. Reszkető kezem megfogta az egyetlen biztosat. Belekerültem a kifordított térbe. Isten háza lakói leszünk akkor is, ha ezt senki sem tudja. Isten háza lakói leszünk itt és most, a mi sorsunkkal, a mi szobánkban.