Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2016. március 23.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat! Fekete Ágnes vagyok.
Nagyhét van. A passiót olvasva az ember újra és újra megdöbben azon, hogy milyen hordává, csőcselékké tudnak alakulni az emberek. Ugyanakkor tény - akár tetszik, akár nem-, hogy az emberi lény falkákban él. Falkalények vagyunk. Az ember csak másik emberekkel képes együtt élni. Ezekről a kérdésekről beszélgettem Kodácsy Tamással, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatójával, az Ökogyülekezeti Mozgalom egyik alapítójával és vezetőjével.

Kodácsy Tamás


Kodácsy Tamás: Vannak ingerek és vannak válaszok, amelyek belénk vannak kódolva. Az embernek megvan a képessége arra, hogy ezekre az ingerválasz-mechanizmusokra más választ adjon. Az állatvilágban is vannak önfeláldozók. A csordából egy-két gnú nekiugrik a krokodiloknak a csoportösztön miatt, hogy addig a többiek át tudjanak kelni a folyón. De az embernél ez más okból, megfontolásokból, ideológiákból történik. Mi irigységből, a falkaszellemből adódóan hihetetlenül szörnyű tetteket tudunk végrehajtani, ami nem a fajfenntartásunkat szolgálja, hanem éppen saját magunk lerombolását.
Jézus passiótörténete egy olyan történet, amelyben Jézus bármikor megfordíthatta volna az egész ügyet. Amikor olvassuk a történetet, fölmerül bennünk a kérdés: Miért csinálta ezt? Öngyilkos akart lenni? Miért nem mondja azt, hogy nem? Nem azt vallja, amivel vádolják, és ő nem akar a zsidók királya lenni. Miért hallgat, amikor megmenthetné magát? Miért van ott a Gecsemáné kertjében, amikor tudja, hogy mi fog következni? Hogyan történhet meg ez az egész egy emberrel? Miért áldozza fel így magát? Miért mond nemet saját életére?
Fekete Ágnes: Jézus a példabeli gnú, aki odadobta magát?
Kodácsy Tamás: Azért több ennél! Nagyon szépen fogalmazza meg ezt az énekünk: "Ki mindent kézen fogva tart, megfogattatni így akart." (Református Énekeskönyv 440:3.) Az Ő akaratában nemcsak az önfeláldozás, a mártíromság van benne. Úgy próbálja ki ezt a világot, hogy megszületik, és bele is hal ebbe. Ez az ingerválasz-mechanizmusból való kiszakadás.
Fekete Ágnes: Akkor végülis Isten arra hív minket, hogy ne legyünk falkalények?
Kodácsy Tamás: Nem tudunk nem falkalények lenni. Nem tudjuk kikerülni. A hatalomvágy egy olyan belénk égetett kód, amit önmagunktól nem tudunk kitörölni. Ezért van szükségünk Jézus Krisztusra. Neki is voltak kísértései, de Ő nemet tudott mondani, és felül tudta múlni ezeket. Ezt mi magunkban nem tudjuk megcsinálni, csak valakit követve.
Fekete Ágnes: Jézus pont a falkalénységünket írta felül?
Kodácsy Tamás: Nem hiszem. A közösségbe való tartozás, a kommunió Jézussal lényegében ugyanilyen emberek csoportját jelenti, amelyben még hierarchia is van, ugyanakkor azok az evolúciós mechanizmusok, amelyeket látunk, bizonyos értelemben felülíródhatnak. Ahhoz, hogy a falkában a hierarchia kialakuljon, harc kell. Ez a harc különböző módon történik meg, néha életre-halálra szól, néha pedig nem. Ilyen harcok az egyház közösségében is vannak. Mindig lesznek, akik eretnekeknek számítanak, és lesznek, akik igazhitűek. Lesznek, akik az élen járnak, mások pedig hátul maradnak. A jézusi üzenet az, hogy ezen a horizonton kívül van egy másik viszonyítási pont. Benne maradsz ebben a falkában, hisz nem tudsz nem benne maradni. Ott vagy, és küzdesz, a hatalmi viszonyokban benne állsz, a gyülekezetekben, vagy az egyházszervezetben is. Az egyházon belül más társadalmi csoportok is vannak, akikkel harcolunk, vagy akikkel szövetkezünk, de van lehetőségünk arra, hogy másképp lássuk ezt az egészet, és más legyen a fontos, nemcsak a falkában betöltött helyzetünk. Ez az Isten országa. Azok a földi példák, amelyeket Jézus mondott, mind megdöbbentőek. Akkor értjük ezeket jól, ha nem értjük. Például, ha van valakinek száz juha, és egyet elveszít, akkor nem megy-e utána az egynek, és hagyja ott a kilencvenkilencet? És amikor megtalálja, akkor nem viszi-e haza és örül együtt a többiekkel? Jézus kérdésként teszi fel. Erre a logikus válasz, hogy nem, dehogy megy! Akinek van egy nyája, nyilván nem hagyja ott a kilencvenkilencet, és ha megtalálta az egyet, akkor nem megy vissza a kilencvenkilenchez, hanem külön örül az egynek. Tehát Jézusnak más a fontos. A falkához való tartozás, a csoporthoz való tartozás nem a végső cél, és nem a végső megoldás. Amíg nem érzed magad elveszettnek, legyőzöttnek, hátulmaradottnak, otthagyottnak, vagy magányosnak, nem tudsz az Isten országának tagja lenni.
Fekete Ágnes: Nagyon fontos üzenet, hogy Jézus nem egy ellenfalkát alapított. Mert nagyon sokan így gondolják: vannak a jók, és a rosszak, és mi a jó csapatba tartozunk.
Kodácsy Tamás: Ha ellenfalkát alapított volna, akkor a jeruzsálemi bevonulás után másképp nézne ki az evangélium. Ott kik lettek volna a falka tagjai? Volt egy bizonyos hierarchia a tanítványok között is, és nyilván a később csatlakozóknak is lett volna előbb-utóbb helye.
Fekete Ágnes: És csata lett volna nyilván.
Kodácsy Tamás: Igen. Mint ahogy számítottak is erre. Benne volt a levegőben. De Jézus nem ezt választotta.
Fekete Ágnes: Végülis az életnek van egy olyan szintje, amelybe földi lényként az ember beletartozik: valamilyen falkarendszer, társadalom, közösség. Az egyház sem lehet ennél jobb - egy bizonyos ponton túl.
Kodácsy Tamás: Igen. Másképp váltotta le a főpapot, Kajafást. Azok a történetek és azok a szimbólumok, amelyek körülvették, sokkal mélyebben gyökereztek, és sokkal többet látott ezekből, mint az a pillanat, vagy akár ez a nagyhét, amelyben élünk mi is, és emlékezünk. Tehát Ő a királyságát, a prófétaságát és a papságát úgy élte meg nagyhéten, ahogyan erre nem számítottunk volna. Bevonult Jeruzsálembe, de nem lovon, hanem a próféták állatán, a szamáron. Ez Bálám szamara, az ismeretlen próféta szamara, egy jelkép. Megkoronázták, mint királyt a töviskoszorúval, és a papságában is leváltotta Kajafást, amikor köntösére sorsot vetettek, és nem szaggatták meg. Van egy törvény Mózes harmadik könyvében, miszerint a főpap fejét meg ne meztelenítse, ruháját meg ne szaggassa. (III. Mózes 21,10) Flavius Josephustól tudjuk, hogy a ruha, amire sorsot vetettek a római katonák azért volt különösen értékes, mert az egy vászonból szőtték. Hozzá teszi Flavius Josephus, hogy lényegében ez a főpap ruhája. Amikor a kihallgatáson Jézustól kérdezi Kajafás, hogy "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia?" és azt mondja Jézus, "Te mondod", Kajafás megszaggatja a ruháit, és ezáltal méltatlan lesz a főpapi tisztre. Ugyanakkor Jézusnak a ruhája megszaggatatlan marad, ami hasonlít a főpap ruhájához, és szerintem abban a pillanatban ez a főpapváltás így meg is történik.

Gyermekek éneke:

Az Úr Jézus szenvedése
bűnösöknek üdvössége.
Mikor eljött amaz óra,
előlépett árulója.
Míg a főpap kivallatta,
tanítványa megtagadta.
Büszke császár helytartója
nem mert lenni pártfogója.
Leköpdösték, csúffá tették,
keresztfára feszítették.
Ő még ott is azért esdett;
bűnösöknek kért kegyelmet.
Értünk vállalt ennyi sok kínt -
megváltottak, áldjuk Őt mind!
/Hamar István/

Kodácsy Tamás: Ahogy elkapják, máris lehetett volna egy falkaharc. A fegyverek is ott voltak. Péter is kihúzza kardját. Pontosan azzal az aktussal, ahogy Jézus leállítja Pétert, meggyógyítja Málkust, lényegében felülemelkedik azon a Gecsemáné kerti sötét helyzeten.
Fekete Ágnes: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el." (Máté 26,52)
Kodácsy Tamás: Így van.
Fekete Ágnes: Mi a lényege annak, hogy az ember falkalény?
Kodácsy Tamás: Társas lények vagyunk. A majmoknál is különböző szintjei vannak a falkának. Vannak klánok, csoportok, családok meg hordák. Ugyanezek a szerveződések teljes egészében megjelennek. Ahogy a vízhez kapcsolódunk, ahogyan az erőforrásokhoz kapcsolódunk, abból falkaháború lesz. Másképpen szoktuk nevezni ezt a dolgot, de lényegében ugyanerről van szó, az erőforrásokért és táplálékért folytatott küzdelemről. A falkának ugyanakkor van megtartó ereje is. Tehát egyedül nem tudunk megmaradni, ez is az emberi léthez kapcsolódik. Ahhoz, hogy hosszútávon fenn tudjunk maradni, lehetetlenség bunkereket, magányos óvóhelyeket építeni és olyan helyzeteket teremteni, amelyben egyedül maradunk. Ennek a kudarcát ismerjük: például a Húsvét-szigeteken, ahol lényegében kipusztul az ottani polinéz telepes közösség. A közösségi tudatunkat, a falkához való tartozást, más nézőpontból, az Isten országa nézőpontjából kellene megélni. Így azért tartozom a másikhoz, hogy tudjunk együtt túlélni, hogy tudjunk a másiknak segíteni, például a gyerekeken.
Otthon mindig olyan társasjátékokat játszottunk, ahol valaki nyer a végén. Így meg kellett tanulni veszíteni, meg kellett tanulni örülni a nyertesnek. Sírással, nevetéssel mindennel együtt nehéz folyamat ez. Ugyanakkor azok a játékok, amik nyerő-nyerő játékok - alig találtunk a piacon ilyet - az a lényeg, hogy az előző körben húsz pontot értünk el, most pedig de jó, huszonnyolc pontnál járunk.
Fekete Ágnes: Mármint az egész közösség együtt, aki játszik.
Kodácsy Tamás: Az egész közösség, igen. Ebben a játékban segíteni lehet a másiknak: neked milyen segítségre van szükséged. Jelezni lehet, tehát az a cél, hogy együtt hogy tudunk több pontot elérni. Ez először hihetetlenül idegesítő játék volt. Nem tudtunk nyertest hirdetni, és nem volt vesztes. Pár kör kellett ahhoz, hogy ebbe belerázódjunk és tudtunk örülni az újabb harminchárom pontnak. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket egyébként a gyülekezetben nagyon jól lehet tanulni. Isten hat nap alatt teremtette a világot, és mind a hatra azt mondta, hogy ez jó. Kellett egy nap pihenés, amikor már azt mondja: "nem jó az embernek egyedül lenni." (I. Mózes 2,18) Itt egyfajta ráébredéses megértést olvashatunk arra, hogy az ember társas lény. Ez nyilván a férfi és nő viszonyában a legintimebb és a legintenzívebb. Emberekhez kapcsolódunk, és hálózatban vagyunk, beszélgetünk egymással. Azt gondolom, hogy ez a mai kor legnagyobb kihívása: hogy tesszük tönkre azt a természetet, amelyben élünk, ugyanakkor vannak olyan természeti katasztrófák, amelyekben porszemnyiek vagyunk. A bibliai tanúság szerint akár az özönvíz, vagy a zsoltárokban visszaköszönő örvények, amelyek körülvesznek, arra emlékeztetnek bennünket, hogy akár a mi rettenetes természetpusztító, katalizáló munkánk következtében, akár magától, de vannak olyan erők, amelyek sokkal hatalmasabbak, mint a falka közös ereje. Fogalmunk sincs, hogyan lehet túlélni, és hogy kiknek sikerül, és ha egyáltalán túlélik is, vajon miből adódik ez a túlélés?
Fekete Ágnes: Szóval az nagyon lényeges dolog, hogy Jézus, az egész falkavilág fölötti világra utal.
Kodácsy Tamás: Igen. Horizontális kérdés, hogy hogyan tudom túlélni, hogyan tudok jóllakni? Ezeket az alapvető ösztönöket, a libidóvágyat és a hatalomvágyat Jézus meg tudja haladni, ami nem azt jelenti, hogy eltörli. Ennek a szerepét egészen más megvilágításban mutatja be, meghaladja ezeket.
Fekete Ágnes: Tehát kinyitotta az eget és egyszerűen egy más optikából, más fénnyel lehet rálátásunk erre az életre.
Kodácsy Tamás: Másra használja ezeket az energiákat. Amikor ösztönös reakciók jönnek belőlünk, akkor hihetetlen energiákat tudnak megmozgatni, nagyon meg tudnak ragadni, de hogy milyen irányba vezetnek, ez egyébként a kulcskérdés. Azt szoktuk mondani, hogy a hadiipari találmányokat használjuk békés célra. Azonban amikor mi magunk kezdjük el eldönteni, hogy ilyen célra, vagy olyan célra használjuk a dolgokat, az ritkán szokott jól sikerülni, mindig akad olyan, aki más célra is elkezdi használni. Tehát a békés célra fordított dolog általában kizsákmányolás szokott lenni, és gazdasági háborúhoz vezet.
Fekete Ágnes: A cél ragadjon meg engem! Fordítva.
Kodácsy Tamás: Nem az a kérdés, hogy milyen célra használom az életet, hanem hogy mi az a cél, amit kaptam? Ha meg tudnánk találni a helyünket embertársaink mellett, úgy, mint Krisztuskövetők. Ha Krisztusban a példaképet nézzük: Hogy hogyan tudok a másikért tenni, és a másik boldogulását szolgálni, akkor azt a célt fogom követni, amit kaptam.

Fekete Ágnes: Jézus abban, ahogyan falkalényi mivoltunk fölé emel bennünket, a hatalommal, de az evéssel kapcsolatban is egy újfajta viszonyt alakít ki. Manapság nagyon gyakoriak az evési zavarok. Különösen a kamaszok körében szinte már-már fertőző betegség az anorexia. Különös ellentéte ez a böjtnek. Erről beszélgettem Pap Erika pszichológussal, a Károli Gáspár Református Egyetem tanárával és a Murmo Terápiás Központ munkatársával.

Pap Erika


Pap Erika: Álomkinézetben, álombikiniben, álomhelyen pózolnak a szebbnél szebb topmodellek. Hát, nagyon-nagyon nehéz ezeknek az idoloknak megfelelni, és nehéz ehhez hozzáidomulni. Honnan tudjuk, hogy ez az álomnő, álomhelyen tényleg ott van, és tényleg úgy érzi magát, ahogy látszik? De az üzenetét akkor is elküldi: ez a jó! Hiszen látjuk, hogy ez egy jó kép. Gyakran azt látjuk, hogy az anorexia perfekcionizmussal társul. Ők sok esetben nagyon okosak, jobban teljesítenek, ezért figyelem összpontosul rájuk. Sok mindent megvonnak maguktól, mint ahogy a böjtben is tesszük. A böjt azonban arról kell, hogy szóljon, hogy menj be a belső szobádba, tehát ne a külvilágnak akarj megfelelni, hanem Istennek, magadnak. Saját belső világodban próbáld megvalósítani ezt, és ne a külvilágnak böjtölj!
Fekete Ágnes: Ezért is mondja a próféta az Ószövetségben, hogy nem kell ez a böjt, tehát ne megfelelési kényszerből böjtölj, hanem azért, mert benned van valami változás.
Pap Erika: Így van, tehát megvonom magam valamitől, ami nekem jó, egy időszakban. Ennek kapcsolódnia kell egy átgondoláshoz. Vannak, akik a csokoládétól vonják meg önmagukat, és a böjtben nem esznek csokit. Ha valaki eljut a szélsőségekig ebben, és magának kárt okoz, annak az oka már a személyiségműködésben keresendő.
Fekete Ágnes: Az anorexiának ez a lényege, hogy az illető kárt akar okozni magának?
Pap Erika: Általában igen. A megfelelés mentén az autoritással való viszony az, ami sérül. A megfelelés, a valaminek való megfelelés fejlődése nincs a helyén. Félrecsúsznak a kapcsolatrendszerek, bár nem feltétlen akar kárt okozni magában. Lehet, hogy ezek csak tudattalan motivációk. Gyerekkorban nagyon sokszor van az, hogy az evést használja a kisgyerek arra, hogy kommunikáljon az anyával. Van olyan szülő, aki már a legelején nagyon nagy hangsúlyt helyez arra, hogy jó evő legyen a gyerek. Miért kerül vajon az evés, ennyire fókuszba? Valahol az anyuka nem eszik jól, de csodálkozik, hogy a gyerek miért nem eszik? Tehát ilyenkor nem csodálkozunk rajta: miért egyen, ha soha nem látta azt, hogy akár jó is lehet az evés. A gyerek sokszor azzal kommunikál, hogy nem akar enni. Ez egy olyan eszköz a gyerek kezében, amelyet ő tud kontrollálni, olyanféle rossz szokások, berögződések alakulnak ki pár hónapos kortól kezdve, amelyek később is megmaradnak, és ezekhez mindig vissza lehet nyúlni, hogyha valami probléma adódik, ez akár egy életkori krízis is lehet.
Fekete Ágnes: A kamaszkori anorexia a kamaszkor életkori krízise is lehet, ha ez nem súlyos?
Pap Erika: Persze, de az is életkori sajátossága a kamaszoknak, hogy az evéssel kapcsolatos kérdéseket is felteszi, és aztán megválaszolja. A serdülők jobban foglalkoznak ezzel, és ez inkább az ellenállás része, minthogy egy komplex kórkép lenne. Azért nem feltétlen kell attól megijedni, ha valaki az evéssel kommunikál. Hiszen ez nagyon adott. Amikor egy komplex kórképet látunk, és főleg, ha anorexiáról beszélünk, akkor az egy életveszélyes állapottá tud fajulni, és kórházi kivizsgálást igényel, illetve kórházi kezelésre van szükség, amíg stabilizálják az állapotát. Nagyon nehéz ebben az, hogy sokkal hamarabb kialakulnak súlyos állapotok, mint ahogy azt a szülők észreveszik. A fiatal szépen irányít mindenkit, akár főz is az egész családnak, és mindent tökéletesen kontroll alatt tart. Próbálgatják saját magukat is. Közben nagyon is megvonnak maguktól egy csomó mindent. Ha jó szakemberhez kerül valaki, és képes a család is elmenni családterápiára, megfelelő helyre, akkor esély van a gyógyulásra. Ezen dolgozni kell, a lelki munkát nem lehet megúszni. Viszont ez nem könnyű. Minden olyan műveletet, amelyet tavasszal a földdel végzünk, azt bizony el kell a lélekben is végezni. Minél súlyosabb egy kórkép, egy nehézség, annál inkább meg kell dolgozni azért, hogy a helyzet megváltozzon. Nem jó, ha pont az evészavarnál megvárjuk azt, hogy a legszélsőségesebb esetig jussunk el. Viszont nagyon nehéz fölismerni azt, hogy hol van az a pont.
Fekete Ágnes: Ismerjük a mondást, hogy az vagy, amit megeszel. Ez azért valamennyire igaz?
Pap Erika: Hogy az ételen keresztül próbáljuk magunkat megismerni, definiálni? Ez egy téves gondolat. Nem az evésen keresztül kell magunkat megtalálni, és definiálni. Nem az az útja és a módja. Van, amikor figyeljük azt, hogy mit eszünk, és az hogyan hat ránk. Vannak, akik tudatosabbak ebben, mint ahogy tudatosabbak az életben is. És vannak, akik egyáltalán nem figyelnek rá. Valóban rengeteget elmond a személyiségünkről az, hogy hogyan eszünk. Ez rendben van. De nem az evésen keresztül kell megismernünk önmagunkat. Ez a fejlődésnek egy nagyon korai módja. Ha a személyiség ott ragad meg, ez azt jelenti, hogy nem sikerült más csatornákat találnia. A látóterünkbe került családoktól, amikor az étkezési szokásaikat kérdezzük, gyakran nem tudnak válaszolni, mert például az anyuka dolgozik, a bébiszitter eteti a gyerekeket, vagy nem eteti senki a gyerekeket, hanem éppen eszik mindenki úgy, ahogy szeretne és akar. Holott az egy óriási dolog, ha a hétköznapokban is van legalább egy olyan étkezés, amikor mindannyian le tudnak ülni az asztalhoz, és lehetőség van arra, hogy abban a rövid időben beszélgessenek egymással, vagy akár vicceskedjenek, hogy együtt egyenek egy jót, vagy együtt mondják azt, hogy ez az étel most szörnyű lett.
Fekete Ágnes: Nyilván nem véletlen, hogy Jézusnál nagyon fontos volt az asztalközösség.
Pap Erika: Így van! Közösséget alkotunk. Evészavarnál ez a közösségalkotás valahogyan kibillen.


Hírek

A Németajkú Református Egyházközség az idén is megrendezi a Protestáns Tavasz programsorozatát. Ennek keretében Zene a kereszt alatt címmel zenés elmélkedést tartanak a Hylarion Énekegyüttes közreműködésével március 25-én, nagypénteken 18 órakor. Nagyszombaton 20 órakor pedig húsvét éjszakai német-magyar liturgia és tűzgyújtás lesz Budapesten, a Hold utca 18-20. szám alatti templomban.

Húsvéti virrasztást, azaz vigíliát tartanak nagyszombaton 22 órától Budapesten, a gyógyszergyári úton lévő Reménység Szigetén. Az alkalomra érkezőket Erdélyi Gyülekezet feliratú kisbusz várja az Örs vezér téren.

Jézus szenvedéstörténetét adják elő mozgássérült és "ép testű" fiatalok március 24-én, nagycsütörtökön 18 órakor Aggteleken a református templomban.

Református istentiszteletet tartanak húsvéthétfőn 11 órakor a Szentendrei Skanzen mándi templomában.

A Gondolkodó szeretet - Gondoskodó szeretet beszélgető-sorozat keretében Balla Péter és Kránitz Mihály tart előadást március 29-én, kedden 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatti gyülekezeti nagyteremben. A beszélgetés témája: A mai világ gondjainak megoldása: a keresztyénség és Az igazi kérdés: Kicsoda Jézus?

Keresztény hittérítés az iszlám világban és a zsidóság között a témája annak a konferenciának, amelyen Németh Pál lelkipásztor is tart egy előadást március 29-én, kedden 18 órakor Budapesten, az Andrássy út 16. szám alatt.

Simon Márta A sötétségben elrejtett kincsek című könyvét mutatja be március 24-én, csütörtökön 17 órakor Soroksáron, a Hősök tere 11. szám alatt található református templomban. Március 25-én, nagypénteken 17 órakor ugyanott a Passiót adja elő a gyülekezet Osváth Viktor énekkara és Tímár Sára népdalénekes.

Bach Máté Passióját adja elő az Utrechti Egyetemi Kórus és Zenekar március 23-án, azaz ma este 18 órakor Budapesten, a Kálvin téri református templomban. A Deák téren pedig március 26-án, szombaton 18 órakor a János Passiót hallgathatják meg az érdeklődők a Lutheránia énekkar tolmácsolásában.

Karasszon Dezső nagyheti beszélgetős orgonahangversenyt ad A szegény kiálta és meghallgatá az Isten címmel ma este 18 órakor Debrecenben, a Füredi úti református templomban.

Fekete Ágnes áhítata:

Három kereszt, szimbolikus nagypénteki kép


Jézus utolsó szava a kereszten ez volt: "Elvégeztetett!" János 19,30

Az ember szinte soha nem érzi azt, hogy elvégezte a feladatát. A halál pillanatában senki nem mondhatja mindent befejeztem, elintéztem, rendben van. Inkábbaz szorongat bennünket: miért éppen így történt?
Éppen az önvád szívbe markoló érzésből vezet minket ki és tovább Jézus mondata: Elvégeztetett. Mert Jézus nem azt mondja: Elvégeztem. Nem is azt mondja: Isten elvégezte. Egyetlen szóba sűrítve valami különös valóságot mond ki. Ezt talán így is lehetne mondani: megszűntem. Megszűnt a cselekvés alanya. A nyelvtanban tanítják, hogy egy mondatnak legalábbis van alanya és állítmánya. De vannak olyan mondatok, melyekben vagy az egyik vagy a másik elrejlik.
Amikor elkezdünk beszélni, a legtöbb kicsi gyerek első szava az, hogy mama, esetleg papa, baba vagy valami hasonló. Olyat is ismerek, aki először azt mondta: én. De mindegyik esetben a pici gyerek először a mondat alanyát nevezi meg. Nem egész mondatokban beszél, hanem egy elképzelt mondat alanyát mondja ki. Az élet elején mintha olyan nyelvtan szerint gondolkodnánk, hogy az alany szívja magába az állítmányt. A mama van, létezik, teremtő erővel bír a gyerek számára. Isten személye szintén egyben a léte is. A cselekedete ő maga. Ő az aki, teljesen világosan magában hordozza azt, amit tesz, és ez mind egy. Így olvassuk a Bibliában: "Vagyok, aki vagyok." Még jobb fordításban: "vagyok, aki leszek".
Jézus halálában viszont azt látjuk, hogy az állítmány szívja magába az alanyt. Elvégeztetett. Megtörtént. Teljesen mindegy, hogy kiről van szó, a lényeg maga a történés. Minden áldozatnak ez a lényege: Feláldozom magam, azaz már nem számítok, beleadom magam ebbe a történésbe, és egy kicsit megszűnök létezni. Az áldozati bárány sem bárány volt már, amikor ott volt az oltáron, hiszen akkor az egy egyszerű vacsora lett volna. Az a bárány én magam lettem, akinek a bűnét ott hagyom.
Az elvégeztetett szó azt fejezi ki, hogy Jézus megszűnt, nincs már teljesen. Megtörtént.Istennél nincs ego, nem létezik az, hogy én teszem ezt meg azt, és nincs cselekedet sem, hanem egy nagy egybeolvadás van, megtörténik az akarata. Ő volt és Ő lesz minden mindenben. Jézus élete végső pontján ezt az alapigazságot mondta ki, ami valamennyiünk életére igaz: Isten megtörténik az életünkben. Beteljesedik rajtunk akarata. Efelé tartunk. Aztán vagy észrevesszük ezt, hagyjuk, vagy pedig rajtunk kívül történik mindez. Nekem minden komoly istenélményem ilyen volt: Istenem, itt vagy, eljöttél, hogyan történhetett ez meg velem? Nem azt éreztem, hogy én megtaláltam őt, hanem hogy az Ő kegyelme rám talált.
Jézust nagyon kevesen hallották, amikor ezt elmondta: Elvégeztetett. A világtörténelem legnagyobb beteljesedésének az akkori papok nem voltak részesei. De ellene sem tudtak tenni. Megtörtént.
Vajon képesek vagyunk-e levetni azt a gondolatot, hogy annyi minden múlik rajtunk? Mi az egyházban sokszor azt hisszük, hogy millió tevékenységben kell magunkat Istennek adni. Ez egy földi áldozat a részünkről, ami persze szép és jó, mégsem jutunk el az "elvégeztetett" valóságáig. Isten a szívünk mélyén, a bennünk élő pici gyermekben tud csak megszólítani. Abban a létezésben, ahol egészen más az idő, mások a viszonyok. Jézus kisgyermekként szólal meg ebben az egyszavas mondatban. Visszatalált a gyermekségbe. De nyilván már másképpen. Most már cselekvéssé lett minden.
Az imádság a legfontosabb, amit nekünk az egyházban tennünk kell. Mert az imában voltaképpen mindig ezt mondjuk: Elvégeztetett. Nem én teszem, nem én tudom, hanem részt veszek Isten tettében. Adja Isten, hogy ünnepünk lényege ez legyen: részt veszünk Jézus életében, megtörténik velünk is Isten szava: elvégeztetett. Krisztus jön felénk. Jön szamárháton, a kereszten, majd húsvétkor, mindenféleképpen. Ő jön, aki elvégeztetett. Ámen.

ÁLDOTT, SZÉP FELTÁMADÁSI ÜNNEPET KÍVÁNUNK!

Húsvéti köszöntés




www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva