Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | áhítatok | archívum | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

Református Félóra - 2017. június 14.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Sorozatunkban, mely a reformáció alap üzenetéről szól, a mai rész az "egyedül kegyelem által" - alapelv. Ez is egy olyan mondat, amely ma is szíven találja az embert. Hiszen nem különben, mint annak idején, az embert teljesítmény alapján mérik. Akkor érezzük magunkat értékesnek, ha a társadalom által értékesnek tartott dogokat tesszük. De aki nem tud dogozni, aki nem tudja magát jól kifejezni, az hamar ott tart, hogy félkegyelműnek érzi magát. Az emberek pedig azt gondolják, hogy ez az ember az, aki kegyelemre szorul. A reformátorok mégis azt vallották a Biblia alapján, hogy mindannyian kegyelemre, elsősorban kegyelemre szorulunk. Balog Margitot hallják.

Sola Gratia


Balog Margit: A törvénnyel való kapcsolat azt jelenti, hogy a törvény kimondja, hogy mit kell tenni és annak kell megfelelni. A Krisztussal való kapcsolat pedig másképp működik. Erről szól a Sola Gratia és a Sola Fide. Azt nem kell kiérdemelni.
Fekete Ágnes: És nem kell megtenni.
Balog Margit: Így van! Nem kell kiérdemelni, és nem nekem kell letenni valamit az asztalra. Egy családi hasonlattal élve, ahhoz, hogy a családhoz tartozzak, nem kell semmit tennem. Ma azt, hogy ki vagyok, mit érek, mit gondolnak rólam az emberek, sokféleképpen próbáljuk befolyásolni. Például a munkánkkal, hisz a mai világban az egy nagyon fontos minősítő tényező, hogy mit teszek le az asztalra. Megdolgozunk azért, hogy megbecsüljenek, elfogadjanak és szeressenek. Egy nagyon teljesítményközpontú világban élünk. Sokan belefáradnak, amikor látják, hogy bármennyit tesznek, soha nem elég, mindig ott a kudarc fenyegetése. Küzdenek a élet értelmének megtalálásáért, de nem érik el céljukat. Számukra igazi örömhír lehet, hogy Istenhez kegyelem és hit által kerülhetünk közelebb. Erről szól, Jézus egyik példázata, amikor a szőlősgazda mindenkit ugyanúgy fogad el, és ugyanúgy jutalmaz. Bár lehet, hogy ez a társadalmi igazságosság szempontjából nem tűnik logikusnak és igazságosnak, de milyen jó, hogy végre nem kell megérdemelni és megdolgozni érte, hanem van, aki úgy fogad el, ahogy vagyok. Így az Istennel való kapcsolatunk helyreáll, hogy Ő szeret, elfogad minket, és ez ajándék, nem kell tenni semmit érte. Az ember keresi a kincset, az élet értelmét és egyszercsak rátalál, és azt mondja, ez mindent megér, ezért érdemes mindent odaadni.
Fekete Ágnes: Ez azt jelenti, hogy a hit igazi ellentéte a félelem és nem a cselekedet?
Balog Margit: Így van! Nem véletlen, hogy a Szentírásban elhangzik az, hogy "ne félj, csak higgy!" Rendeződhet az Istennel való kapcsolatunk, és gyógyulhat az egymással való kapcsolatunk is. Az egyik legfontosabb, amire ráébredtem a keresztény életem során az, hogy az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunkat nem lehet szétválasztani. Jézus korában a farizeusok Isten kedvéért elhatárolódtak az emberektől, és megvetették őket, mert nem éltek olyan tisztességes életet, mint ahogy az szerintük az Isten miatt kellett volna. Az emberekkel és az Istennel való kapcsolat ugyanúgy működik, ugyanaz a minta, ugyanaz a szocializáció mindig, tehát nincs ilyen, hogy én az Istennel jóba vagyok és az emberekkel nem, illetve fordítva, hogy az emberekkel jól elvagyok és jól működnek a kapcsolataim, de az Istennel nem. Ez a kettő egymással összefügg és feltételezi egymást.

Fekete Ágnes: Most a Debreceni Kollégium iskolatörténeti múzeumában látogatunk el. Gáborjáni Szabó Botond igazgató kalauzol bennünket azok között a tárgyak között, melyek a reformáció eszméit Magyarországra hozó diákok, a peregrinusok emlékei.

Gáborjáni Szabó Botond


Gáborjáni Szabó Botond: Itt egy peregrinusládát látunk, amelyre egy kis képernyő került, hogy egy animációs filmen bemutathassuk a peregrinus diákok utazásának tanulságait. Kedvelik a látogatók! Az ott például peregrinációs album. Ilyen lapos kicsi könyvecskékkel indultak el a diákok, és utazásaik során a professzoraikkal, külföldi és hazai diáktársaikkal bejegyzéseket tetettek. Igen gyakran héber, görög bibliai részlet, vagy más idézet után szerepel latin szöveg is. Rendkívül tanulságos, hisz kirajzolja egy-egy diák pályafutását, a különböző külföldi állomásokat.
Fekete Ágnes: Ezzel bizonyították, hogy tényleg tanultak?
Gáborjáni Szabó Botond: Inkább ilyen emlékkönyvként használták úgy, mint a huszadik század közepén a lányok az emlékkönyvet. Külföldi hatások. A tizenhatodik században, az 1590-es évekig a reformátusok legfontosabb helyszíne, egyetemvárosa Wittenberg volt, amikoris a felekezetek elszakadása elkezdődött. A Debreceni Református Kollégiumban őrizzük a wittenbergi magyar bursza eredeti névsorát, amelyben Méliusz neve is szerepel, aki a wittenbergi diáktársaság széniora volt. Tizenkét tizenhatodik századi debreceni rektort ismerünk név szerint. Mind a tizenkettő Wittenbergben tanult. Amikor aztán a kálvini irány elkülönült, és a kriptokálvinistákat nem nézték jó szemmel Wittenbergben, Heidelberg lett a következő helyszín. 1622-ben viszont elpusztult a harmincéves háború idején. Szenczi Molnár Institutio címlapjáról ismerjük is, hogy őt hogy kínozták meg a várostrom alkalmával.
Fekete Ágnes: Ez micsoda?
Gáborjáni Szabó Botond: Ez a diktátum. A Hatvani professzor utáni nemzedék tagja Sárvári Pál professzor, aki szintén polihisztor volt, és a művészeti kérdések iránt is érdeklődött, rajztankönyvet is írt. Arany Jánost, amikor a tanulmányait abbahagyva vándorszínésznek állt, biztatta, és ellátta ezzel a jótanáccsal, hogy "csak Shakespeare-t domine!" Ez volt az útravaló. Ő Göttingában rajzolta vagy írta ezt az oldalt, ahol egy szextáns rajza és a működése van kifejtve. Ritka, hogy ilyen típusú csillagászati ábrák is kerülhettek egy-egy peregrinációs albumba, inkább csak az úgynevezett diktátumok. Ez a Sárvári-féle ezt tartalmazza.
Fekete Ágnes: Egyszerű jegyzetfüzet?
Gáborjáni Szabó Botond: Kifejezi egyúttal, hogy a professzor akkoriban tankönyv nem lévén diktált, és a diákok szorgalmasan körmöltek. A következő teremben már a természettudományok is megjelennek. Közismert, hogy a magyar irodalom nagyjai közül sokan tanultak Debrecenben, de a természettudományos vonal kevésbé ismert, pedig ugyanolyan fontos és jelentős. Egy olyan térkép látható előttünk, ahol egy ma is működő, tizenkilencedik századi elektrotechnikai eszközzel a magyar protestáns diákok által látogatott egyetemvárosok tűnnek fel. Ha ezt a kereket meghajtjuk, kigyulladnak a fények a különböző egyetemvárosoknál. A gyereklátogatóink nagyon szeretik ezt! Látható, hogy a Németalföld, a holland egyetemek, Svájc nagyon fontos szerepet játszott, Bern, Basel, Zürich, Genf, illetve a skóciai helyszínek voltak még nagyon fontosak.
Ez egy kis enteriőr, ahol egy széniori irodát mutatunk be.
Fekete Ágnes: A szénior, az a diákvezető volt?
Gáborjáni Szabó Botond: Így van! A diákönkormányzat vezetője. Ez is nagyon jól mutatja, hogy a reformáció és a nyugat-európai hatások milyen erősen mutatkoznak. Wittenbergre lépten-nyomon hivatkozik a debreceni iskolai törvény, amely Valentin Trotzendorfra vezethető vissza, az ő goldbergi iskolájában csak latinul lehetett szólni, ezért Európa összes iskolájában, így Debrecenben is. Római mintára diákköztársaság alakult választott vezetőkkel, tisztségviselőkkel. Szintén oda vezethető vissza ez a szokás, hogy az alsóbb tagozatokon a legtehetségesebb öregdiákok tanították a fiatalokat. Ez a tanítva tanulás nagy lehetősége volt. Általában bosszankodom amiatt, hogy a neveléstörténeti irodalom sokat foglalkozik azzal, hogy szakadékot vélnek felfedezni az iskolai tudás, és az életre nevelés között. A protestáns kollégiumokban viszont mire végeztek a diákok, gyakorlatilag tanítóvá válhattak. A gyülekezetekkel való kapcsolattartás is az életre nevelés része volt. A három nagy egyházi ünnepre kimentek legátusként a diákok, így országismeretet szereztek, hisz három-négyszáz kilométeres sugarú körökben járták az országot. Micsoda szervezést igényelt az, hogy aratás vagy szüret után a diákok begyűjtsék a terményt, és eljuttassák a kollégiumba. Tehát igenis, volt egy olyan oldala a kollégiumi nevelésnek, amely nagyon is az életre nevelte a diákjainkat.
Fekete Ágnes: Pont az önszerveződés miatt.
Gáborjáni Szabó Botond: Igen. Huszonkét hét szünidő tette azt lehetővé, hogy járják az országot. A feladatuk volt ezeknek a legátusoknak a falusi nép gyámolítása is. Ez benne volt az úti passzusukban is.

Fekete Ágnes: Pünkösdkor Sárospatakon egy egész hetes igehirdetés-sorozatot tartottak, egy evangélizációt. Igyekeztek minél több emberhez elvinni az evangéliumot. Fodor Ferenc és Kocsis Áron lelkipásztort hallják.

Fodor Ferenc


Fodor Ferenc: Nem elég, ha a falak épülnek, ezért gondoltunk arra, hogy egy a szokványostól eltérő, szervezést igénylő evangélizációba vágjunk. Két hétvégén, összesen megközelítőleg ötezer látogatást bonyolítottunk le. Mi magunk, lelkipásztorok is részt vettünk ebben, bekopogtattunk az otthonokba, és átadtunk egy meghívót. Volt, ahova behívtak. Néhány kivételtől eltekintve jól fogadtak bennünket. Ritka esetben megtörtént, hogy udvariasan, de visszautasították a meghívást. 28-án, vasárnap kezdődött ez a sorozatunk Végh Tamás Budapest-Fasori nyugalmazott lelkipásztor szolgált vendégigehirdetőként a gyülekezetünkben. Az igehirdetés után elmentünk a várudvarba, ahol ötszáz percig Bibliát olvastunk emlékezve a reformáció félévezredes évfordulójára. Ennek este fél nyolc után lett vége, és folytatódott tovább a napunk azzal, hogy a Makovetz téren az Őrálló zenekar, egy debreceni egyetemistákból álló ifjúsági csapat adott koncertet. Egy idő után a koncert félbeszakadt és Pál László lelkipásztor hirdette az Igét, majd este tíz óráig folytatódott a koncert. Csütörtöktől szombatig pedig Kocsis Áron hajdúnánási lelkipásztor hirdeti az Igét. Végh Tamás így tudta vállalni a szolgálatot, hogy szerdán szeretne hazautazni. Ezt a helyzetet igyekeztünk kihasználni, hogy egy fiatalabb lelkész próbálja megszólítani a fiatalokat. A vasárnapi istentiszteleten láttunk olyan arcokat, akikről tudtam, hogy reformátusok, és néha, ünnepnapokon előfordulnak a templomban, de az átlagvasárnapokon nem igazán szoktam látni őket.

Kocsis Áron


Kocsis Áron: Akik eljöttek, főképp egyházi körökből jöttek, tehát ha az egyházi kánaáni nyelvet használnám, akkor is mindenki értené, de az egyszerű közérthetőség volt fontos a számomra. A másik, hogy a templomba be kell menni. Az utcán, ha valaki megáll a szélen, és elkap egy-egy használható gondolatot, akkor már megérte. Az emberek egy kicsit ódzkodnak a templomtól. Más helyeken ez úgy is van, hogy valaki egyébként ki is szól a tömegből és elkezdenek vitatkozni, akár úgy, mint a reformátorok korában. Hogy őszinte legyek én erre nem készültem, hogy akár vitába is szálljunk itt a hallgatósággal, de lehetnek kiszólások, kikérdezések a prédikációban. Az igazságról, az igaz emberről fogok szólni. Ismerünk-e igaz embert? Mi az igazság egyáltalán? Az az igazság, hogy ebben a relatív világban keressük az abszolút igazságokat, mert mindenki azt akarja, hogy nála legyen az igazság. Valamilyen szinten szeretnék megismertetni a másikkal, ugyanakkor mindehhez csak relatívan próbáljuk közelíteni a dolgokat, hogy ez az abszolút igazság hogyan jön be az ember életébe? Az igaz ember hitből él. De az igaz embernek mik az ismertetőjegyei? Ezekről a dolgokról fogok beszélni. Nagyon érdekes dolog történt öt évvel ezelőtt Miskolcon, ahol volt egy szabadtéri ad hoc evangélizáció, amikor lerobbant a villamos, és elkezdtem beszélgetni az emberekkel. Negyven-ötvenen körém gyűltek és utána ennek meg is lett a hírértéke. Most pedig a Sárospataki Hetekre felkért Fodor Ferenc, hogy a fiatalsághoz egy fiatal lelkész szóljon.

Fekete Ágnes: A reformáció 500 éves évfordulója alkalmából sokan útra kelnek, és kirándulásokat, emléktúrákat szerveznek. Így tett az Érd-központi gyülekezet is, ők testvérgyülekezetüket látogatták meg Szatmárnémetiben. Erdélyi Takács István lelkészt hallják.

Szatmár-Kültelek


Erdélyi Takács István: Úgy lett testvérgyülekezetünk a Szatmár-Kültelki gyülekezet, hogy egy fiatal házaspár ideköltözött. A nagypapa, aki presbiter volt Szatmár-Kültelkiben, eljött hozzánk, megismertük, és fölvetődött, hogy milyen jó lenne, ha testvérgyülekezetekké lennénk. Később megismertük egymást a lelkésszel és a gyülekezettel is. Én egyébként is sokat jártam Erdélybe, Partiumba is. Egyre szorosabbá vált a kapcsolat és 2009-ben hivatalosan, oklevéllel is testvérgyülekezeti kapcsolatot létesítünk. Nagyon-nagyon jól működik. Nagyon érdekes a dolog, hogy mind a két gyülekezet nyolcvan éves, illetve mind a két gyülekezetnek nyolcvanéves a temploma. Ez is összeköt bennünket.
Fekete Ágnes: Hogyan működik ez a kapcsolat a gyakorlatban?
Erdélyi Takács István: Évente kétszer meglátogatjuk egymást. Most fordított volt a sorrend. Ők szoktak tavasszal jönni, de most mi mentünk egy ünnepségre. Van nekik egy óvodájuk, amely eddig csak délelőtt tudta fogadni a gyermekeket, a szülők szerették volna, ha egész napossá válhatna, így egy pályázat elnyerése után most bővíteni tudják az épületet, amely egy komplex szociális épület lesz napközis óvodával és öregek napközijével. Ennek az alapkőletétele volt. Csűry István püspök úr végezte ezt a szolgálatot. De a lelkipásztor helyi huszonöt éves szolgálatát is megünnepeltük. Igazán szép ünnepély volt! Utána átmentünk Aranyosapátiba, ahol egy nagyon szép parkban egy gyönyörű épület ad otthont minden nyáron az ifjúsági táboroknak. Ennek a kertjében a magyar kultúráért tett neves embereknek állítanak egy-egy kopjafát. A mostani alkalommal a reformációra való tekintettel Kálvin Jánosnak és Károli Gáspárnak is állítottak egy kopjafát, amely nagyon szép és nemes gondolat. Nem dogmatikai szempontokat kerestünk, hanem azt, ahogy Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versében leírja: "Hiszed, hogy volna, olyan, amilyen magyarság, ha nincs Kálvin? Nem hiszem!" Nagyon szép momentum volt, hogy a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadását, amelyet most Vizsolyban egy kézműves táborban készítenek elhozták és megmutatták. Jó érzés volt látni és olvasni a legeslegeredetibb formáját, mert mi már Szenczi Molnár Albert átdolgozását szoktuk ismerni. Egy nagyon szép istentiszteleten vettünk részt.

Aranyosapáti kopjafák


Fekete Ágnes: Hány kopjafa van ott?
Erdélyi Takács István: Szerintem, már több mint ötven. Egy-egy hársfa körül körök vannak: egyházi kör, irodalmi kör, képzőművészeti kör, tanítói kör, és oda állítják ezeket a kopjafákat. Nagyon szép az a gondolat, hogy akik a magyar kultúráért tettek, azoknak kopjafájuk legyen. Most az egyházi hársfa mellé raktuk a két kopjafát. Ott is vannak neves teológusaink, vagy olyan lelkipásztorok, akik szolgálata nagyon nemes és nagyon szép volt.

Hírek
Az anyanyelv és a zenei anyanyelv kapcsolatáról szól a "Szép Magyar Beszéd" Olvasáskonferencia június 19-én, hétfőn 9 órától Békésen, a Püski Sándor Könyvtárban. Ugyanekkor indul a Békés-tarhosi Olvasótábor, amely a legendás Énekiskola szellemiségét követve kínál feltöltődést és igényes szórakozást 7. 8. 9. és 10. évfolyamos tanulóknak.

Ökumenikus lelkészi és munkatársi missziói konferenciát rendeznek június 19. és 23. között Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban.

Fénybe metszett vonalak címmel rendeznek kiállítást Albrecht Dürer metszeteiből Budapesten, a Bibliamúzeumban. A tárlatot, amely szeptember végéig látogatható, Szabó István püspök nyitja meg június 15-én, csütörtökön 17 órakor.

Dr. Kocsis Attila bélyeggyűjteményének a reformációhoz kapcsolódó darabjait állítják ki Fehérgyarmaton a Városi Galériában. A kiállítást Szalay Kont, esperes nyitja meg június 15-én, csütörtökön 16 óra 30 perckor.

Dóbisz Áron orgonaművész ad hangversenyt június 17-én, szombaton 20 órakor Balatonszárszón, a református templomban.

Kollonay Zoltán zeneszerzői estjét rendezik meg június 15-én, csütörtökön 19 órakor Nagykanizsán a Művészetek Házában.

Kocsis István Árva Bethlen Kata című drámáját mutatják be június 16-án, pénteken 18 órakor Szögligeten a református templomban.

A reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából lelkészi kerékpáros teljesítménytúrát rendeznek Budapest és Debrecen érintésével Pápa és Sárospatak között június 19. és 21. között.

Ünnepi istentisztelettel egybekötött alapkőletétel lesz június 18-án, vasárnap 13 órakor Kisvárdán.

Fekete Ágnes áhítata:

Liliom KJ


"Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket!" Máté 5,43-44

Ennek a világnak az az alapja, hogy mindent kettéosztunk. Déltől északig, kelettől nyugatig arra egyszerűsödik a dolog, hogy jobbra vagy balra! Mintha ezzel le lehetne írni, meg lehetne oldani bármit is. Két világ van: Vannak a jók és a rosszak. Van, aki mellettem van, és van, aki ellenem. Van, aki pártol, és van, aki nem. Meghasadt a világ. Ez az ember őstapasztalata, hogy Ádám már nem tud úgy nézni Évára, mint azelőtt. Az "egy test" két harcostárssá lett. És így az ember már nem volt a kert része, mint aki ebből a földből lett, hanem kihasználja, kizsigereli a világot, és Isten távol van tőle. Már nem az ő képére élünk, hanem harcolunk a Teremtővel! Szétszakadt a világ. Van felebarátom, akit úgy látok, hogy ő a felem, ő velem van, támogat, szeret, neki mindent elhiszek, bízom benne, és van az ellenség, aki gyanús, akit méregetek, akitől félek, aki esetleg megront, ki tudja, mit tesz, vigyázni kell.
Ezért mondja Jézus: Megmondatott, szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Ez a mondat így sehol sem szerepel az addigi Bibliában, ez nem úgy törvény, hogy az Ószövetség szava, hanem ez az élet törvénye. A gyűlölet, a szétszakadás, az egyre jobban való eltávolodás, a bizalmatlanság törvénye. A szeretet pedig a közeledés, jóérzés és bizalom. Megmondatott? Így van rendjén ebben a világban.
De Jézus világa egy új világ. Ő azt szeretné elérni, azért jött el ebben a testben, hogy ami szétszakadt, az legyen újra egy. Ő nem fogadja el ezt a rendet, hanem azt mondja: szeresd ellenségedet! Nehogy azt higgyük, hogy ez azt jelenti, amit most elsőre gondolunk. Mert mi úgy szoktuk ezt érteni, hogy akkor most odamegyek a szomszédhoz, akire egyébként nagyon ideges vagyok, és majd rámosolygok, esetleg átviszek neki egy kedves ajándékot, és úgy teszek, mintha minden rendben volna. Mi sajnos ezt szoktuk tenni, én is éveken át ezt tettem. Egy rózsaszín mázzal mindent bevonunk, ami fekete, és akkor azt mondjuk: szeretem. Szeretem, mert nem ölöm meg. Szeretem, mert nem kiabálok vele. Szeretem, mert miután ellehetetlenítettem a helyzetét, rámosolygok. Miután jól kipletykáltam a háta mögött, a szemébe mosolygok. Ez az élet csődje, és a keresztyénség csődje is. Sajnos, széles körben és a profizmus legmagasabb szintjén űzzük ezt a játékot.
Jézus útja pedig ez. Menj oda, és ha megpofoznak az egyik oldalon, tartsd oda a másik arcodat. El lehet képzelni, hogy milyen erőszakos, milyen felháborító lehet az, amikor valaki odamutatja a másik arcát. Ez nem elszaladás, nem meghunyászkodás, hanem keménység. Magabiztosság és kiállás a javából. Nem hagyom magam. Nem állok ellent, de nem is megyek el. Mintha az ellenség szeretetének az első jele az lenne, hogy nem hagyom őt magára. Nem adom meg magam, mert Jézus az ellenségemmel együtt szeretne a Mennyországba bekísérni. Ha lerázom magamról, akkor magamnak is ártok.
Ha visszaemlékszem az életemre, például egy olyan emberre, aki teljesen el akart lehetetleníteni, rengeteget tanultam tőle. Rájöttem a saját indulataimra, rájöttem még ilyen egyszerű dolgokra is, hogy nem tudok jól levelet írni. Megtanultam, hogy küzdelem az élet. Megtanultam nevetni dolgokon, amik pedig nagyon nehezek voltak. Értem rengeteget tettek az ellenségeim. Utólag visszatekintve minden, de minden értelmet nyert.
Azt mondja, Jézus imádkozzatok azokért, akik titeket üldöznek. Itt egy meghatározásra van szükség: Mi az imádság? Nem az, amit talán kétszáz éve gondolnak az emberek, hogy összekulcsolom a kezem, becsukom a szemem, koncentrálok, és a saját szavaimmal megfogalmazok egy-két mondatot, és azt elmondom Istennek. Nem! Az ima azt jelenti, hogy odaállok Isten elé. Odateszem magam Isten kezébe. Imádság lehet egy beszélgetés is, amit Isten elé teszek. Az ima nem valami kötelező rítus, amivel mindig elbeszéljük dolgainkat Istennek, és úgy kérjük őt, hogy valójában nem adjuk át neki a hatalmat!
Az ima mindig csenddel kell, hogy kezdődjék. Az ima lényege, hogy halló emberré válok. Ez az új látás, az Isten elé állás, ez mindennek a lényege. Isten védő eszköze az is, amire nem gondolnánk, hogy az, amit csak akkor értünk meg, ha kiszolgáltatjuk magunkat neki. Ilyen lehet az ellenség is. Ezt a látást adja meg nekünk Isten! Ámen.