Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2017. szeptember 20.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Az egyik legkülönlegesebb kiállítás, ami a Reformáció 500. évfordulója tiszteletére megjelent, a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők kiállítása. Kiss Erika kurátorral együtt végigjártuk a kiállítás termeit, amely azt a nagy változás folyamot szeretné leírni, amely az egész életet áthatotta a tizenhatodik században. Egy installációt nézünk meg először, amely egyébként az utolsó teremben található, de szép jelképe a reformációnak. A címe: Ragyogj!

Benczúr Emese Ragyogj!


Kiss Erika: Benczúr Emese háromezer láncból álló installációjában kiemelkedő szerepe van a "Ragyogj!" feliratnak. A felszólító módú ige ezüst betűkkel, nagyon finom vibrálásban, arany alapon jelenik meg. Nagyon vonzó a tárgy, hiszen állandóan változó mégis az állandóságot sugalló erős anyagból készült.
Fekete Ágnes: Mindenki hozzá akar nyúlni.
Kiss Erika: Hozzá lehet nyúlni, csak azt kérjük, hogy ne szakadjon el! A kegyelem ajándéka nem lehet passzív, annak sugároznia is kell. Megváltozott az a tizenötödik századi szemlélet, amely szerint az egyház és a hívei valamiféle reményvesztett, hitevesztett, széteső társadalomképet mutattak. A reformáció kora előtt azt látjuk, hogy rendkívüli vallásosság jellemezte már az embereket. Ma azt mondanánk az élet értelmét kutatták szenvedélyesen, de valójában az üdvösség állt a középpontban, és a hit megélése volt rendkívül fontos a számukra. Az új kutatások például bizonyítékként tárták föl, hogy a mindenki által ismert Halotti beszéd és az Ómagyar Mária siralom része volt a szertartásnak. Inkább az egyházszervezet volt szklerotikus vagy diszfunkcionális, és azért volt robbanásveszélyes a helyzet, mert a hívek várakozása és igénye áthatotta a teljes társadalmat.
Fekete Ágnes: Akkor ez a terem az előreformációt akarja bemutatni?
Kiss Erika: Nem használtuk a kiállításon az előreformáció kifejezést, mint ahogy az ellenreformációt sem.
Fekete Ágnes: Mert ez azt jelentené, hogy az van középpontban?
Kiss Erika: Igen. A megszakítottság érzését kelti, sokkal inkább szerettük volna láttatni a folyamatot, a gyökereket. Valójában ez egy hatalmas impulzus, amely áthatja az egész kontinenst. Áthatotta azokat is, akik a reformáció útjára léptek, de a kiállításunkban számtalan helyen a katolikus szál is ott van, mert a katolikus megújulás is ennek köszönhető, tehát ez egy egymást feltételező és gerjesztő folyamat.
Fekete Ágnes: Ilyen feliratokat olvashatunk: Kárhozatra hal meg... Szenvedni Krisztusért
Kiss Erika: Ezek a mottók, mindig az ott szereplő témák esszenciális összegzését adják.
Fekete Ágnes: A második teremben a négy Sola-t láthatjuk.
Kiss Erika: Ebben a teremben mutatjuk be a magyar nyelvű teljes bibliafordítás megszületéséhez vezető utat.
Fekete Ágnes: Mik találhatók ebben az érdekes nyolcszögalakú tárlóban?
Kiss Erika: Ez a tárlóforma egy visszaköszönő elem, amely vizuálisan megidézi az úrasztalát. A folyamatot érzékelteti például az itt látható kéziratlap, amely a Vizsolyi Biblia fordításának egy korrektúrapéldánya. Itt átélheti a látogató, hogy a történelmi kutatók is helyszínelőként dolgoznak, hiszen a kézírások különböző stációinak összevetése egy gyönyörű láncolatot ad ki. A tárlóban láthatjuk a Debreceni Kollégium Könyvtárából érkezett kötetet, amely egy viszonylag friss tudományos felfedezést tartalmaz, ugyanis a lapszéli jegyzeteiben örökített meg olyan sorokat, amelyek a Vizsolyi Biblia fordításának a próbálkozásai, annak az előszobája. A Sola Gratia-nál láthatunk egy olyan dogmaképet, amely a lutheri dogmák képi megvalósítása. Az eredeti képet Cranach alkotta. Ez egy későbbi, a tizenhatodik században élő Johann Kemmer nevű német festőnek a munkája. A Szépművészeti Múzeumból érkezett ez a Törvény és Kegyelem címet viselő alkotás.
Ez egyfajta képregény, amelyet spirális vonalban lehet végigkövetni. Nagyon sok kifejezés ma nem számít köznyelvinek. Éppen ezért szerettük volna, ha ezek mellett nem siklik el a látogató, hanem igyekeztünk érthetővé tenni. Ennek nagyon jó eszköze a korszerű digitális alkalmazás, a kép középpontjában levő meztelenül ábrázolt ember ő a jedermann, az akárki, földi ember, akit Mózes, és Keresztelő Szent János kalauzol egy féloldalán kiszáradt, és féloldalán pedig lombos fa tövében. Mózes is és Keresztelő János is a megfeszített Krisztusra mutatnak, mert hiszen a törvény beteljesülése, Jézus kereszthalálában történik meg. És akkor bejön a kép. Egy kicsit a katekizmusok szerkezetét tükrözi.
Fekete Ágnes: Kicsit Ádám és Éva.
Kiss Erika: Az eredendő bűntől kezdődik, és egy sűrített bibliamagyarázatot kapunk. A kiállítás egyik célja az volt, hogy bizonyos tévképzeteket a helyére tegyen. Igyekeztünk azt is láttatni, hogy a kálvini reformáció sem képellenes, csak a képek használatának, alkalmazásának terét, funkcióját igyekszik más mederbe terelni, mint ami a középkori örökség volt.
Egyébként azért bevallom, kritikával is illették a kiállítást. Mert ha végignézünk a kiállítási termen, nagyon csillogó, látványos, de azért, mert valójában ez az örökség. Határozottan a Kárpát-medence protestáns öröksége. Az elmúlt harminc évben nyilvánvalóvá vált, hogy a protestáns felekezetek tekintetében Európa legsokszínűbb területe, amely nagyon sajátos mintázatot mutat.
Fekete Ágnes: Itt van a Sola Fide, csak a hit.
Kiss Erika: Különleges oltárképet hoztunk el Nagyszebenből. 1519-ben egy helyi festő festett egy keresztrefeszítés jelenetet. A különlegessége az, hogy 1545-ben, amikor a dél-erdélyi szászok a lutheri hitet követték, már átfestették a képet, mégpedig úgy, hogy a vélhetően népes tanúsereget és Mária, János, illetve Mária Magdolna alakját lefestették, és egy-egy ó- és újszövetségi textust írtak a képre.
Fekete Ágnes: Bibliai szöveg lett a kép helyett.
Kiss Erika: Ézsaiás jövendölése és Máté evangéliumából egy idézet került oda. A bibliai szöveg dominanciája, primátusa érvényesült az új egyházakban. A képeknek bizonyos részeit megtartotta, amely egyfajta rétegzettséget, integrációt mutat.

Kiss Erika


Fekete Ágnes: Itt úrvacsorai edények vannak.
Kiss Erika: Így van. A tizenhatodik század közepétől már mutatják a kialakuló evangélikus és református irányt. Az evangélikus irány inkább városi. Mezővárosiak már a reformálta helvét irányt követő közösségeinek az életét mutatják be.
Fekete Ágnes: Keresztyén respublikák?
Kiss Erika: Igen. Közép-Európának az Oszmán Birodalommal kapcsolatosan is állást kellett foglalnia. Ez egyáltalán nem olyan fekete-fehér kép, ahogy nyugatról ezt nagyon sokszor látták. Egy erdélyi fejedelmet törökösnek ezért eretneknek, és ellenségnek bélyegeztek.
Fekete Ágnes: A pogányok, a barbárok, a törökök, tehát az a nagyon negatív megfogalmazás.
Kiss Erika: Igen. Napi szembenézés volt a véggel. És ez a fajta tudatállapot nagyon szorosra fűzte a társadalmi szálakat. Egyébként is a kálvini tanítástól nem volt idegen az, hogy társadalomszervező célokat is megjelöljön.
Fekete Ágnes: Itt is a Biblia.
Kiss Erika: Igen. A tizenhatodik században az ország többsége papíron eretnek, csak éppenséggel ezeket a törvényeket nem tartják be, mert egy olyan szétesett állapotban volt az ország, amikor a katolikus uralkodó és a protestáns lakossága nagyon erősen egymásra voltak utalva. Ugyanakkor ez a kultúra elképesztő virágzását hozta. Protestáns iskolák, nyomdák alakultak. Az egész úgy kezdődött, hogy a németajkú kereskedők behozták az első lutheri iratokat. A húszas években például Sopronban egy polgártól több Luther iratot is elkoboztak. Tehát nagyon frissen reagált ez a vidék. Mindezt úgy képzeljük el, mint egy forgószelet, amely áthatotta az egész társadalmat. Magyarországon elősegítette ezt a mohácsi sokk, amely egy borzasztó arculcsapás volt az egész társadalomnak. Ez hogy történhetett meg? Közép-Európában sokkal inkább választás kérdése a reformáció, és nem kényszer.
Többnyire holland kálvinista vidékről érkezett festmények láthatók itt.
Fekete Ágnes: A munka közt virágzik a virtus. A csendélet jelenik meg.
Kiss Erika: Pontosan. Új témaként jelennek meg a szappanbuborék, a pénzérme, vagy az ékszer. A földi kincsek mihaszna voltára utaló jegy.
Fekete Ágnes: Itt van az orgona. A zenei világhoz való viszony is megváltozott.
Kiss Erika: A generációk összecementáló anyagaként láttatjuk a gyülekezeti énekeket és magát a liturgiát. Ahogyan a családi Bibliák, az énekeskönyvek is úgy öröklődtek. Itt az egyik központi tárgy az a Huszár Gál énekeskönyv, amely mindössze egyetlen példányban maradt fenn a világon, és mind a két mai nagy protestáns egyház anya-, főénekeskönyvének tekinti. Nagyon örülünk neki, hogy Stuttgartból kölcsön kaptuk ezt a példányt. Ebből, mint leágazást állítottuk ki azokat a meghatározó zsoltáros, énekeskönyveket, amelyek ezt a hagyományt gyakorlatilag vasárnapról vasárnapra érzékelhetővé, hallhatóvá teszik. Luthernek nagyon kedves volt a zenélés, ő maga is játszott hangszeren, és nagyon sok éneket szerzett, közöttük az emblematikussá vált Erős vár a mi Istenünk kezdetű éneket is. Ez a fontos ének egy itt kiállított, tizenhetedik századi katolikus énekeskönyvben is szerepel.
Ez a működőképes, csodálatos pici barokk orgona egy Somogy megyei egykori sváb gyülekezetből érkezett Torvajról. Az igazi különlegességét az adja, hogy valóban meg kell dolgozni a hangzásért, ugyanis fújtatni kell hozzá. Már voltak és még lesznek is a kiállításunkon koncertek. Mindenkit hívogatok rá, ugyanis fontos lelki élményt is ad.
Pont egy éve indítottunk útjára egy felhívást, hogy a Kárpát-medencének minél több protestáns gyülekezete járuljon hozzá a kiállításhoz azzal, hogy saját magát megörökíti. Ír nekünk egy oldalnyi szöveget és négy-öt képet küld magáról. Igazából a kíváncsiság is hajtott, hogy mit tartanak fontosnak a gyülekezetek magukról elmondani. Rengeteg olyan képet kaptunk, ahol a reményt keltő ifjúsági foglalkozást állították középpontba.
Fekete Ágnes: Az Érd-Parkvárosi Református Egyházközség is itt van.
Kiss Erika: Természetesen a szomorú folyamatok is láthatóak. A nagy bánatunk az, hogy még nagyon sok gyülekezet hiányzik. Maga az alkalmazás olyan, hogy szabadon, folyamatosan föltölthető az anyag. Szeretnénk mindenkinek a szívre helyezni a felhívásunkat, hogy küldjék be magukról ezt az önarcképet, mint egy állapotjelzést, számadást.
Fekete Ágnes: Összesen kilencvenöt református jelentkezett? Ez nagyon kevés!
Kiss Erika: Egy picit már nőtt a számuk a kiállítás alatt. Egy olyan élményt is adhat az idelátogató gyülekezetnek, hogy íme, ilyen fontos, reprezentatív kiállításon senkiről nem feledkezünk meg.

Fekete Ágnes: A kortárs képzőművészet eszközeivel Votin Dóra ugyancsak a reformáció képekhez való új viszonyulását igyekezett bemutatni. Megfestett néhány bibliai jelenetet, majd ezeket átfestette fehér falfestékkel, ahogyan ezt eleink a templomokkal tették egykor. Fényképeken mutatta meg az alkotás folyamatát.
Votin Dóra: Ezek a képek úgy készültek, hogy festés közben egy-egy szakasz után lefényképeztem a művet, hogy éppen hol tartok, azért, hogy dokumentáljam, hogy mi az, ami el fog tűnni. A számítógépemben megvan az egész anyag azokról a festményekről, amelyek később kifehéredtek.
Fekete Ágnes: A több réteg festés egy kicsit a reformáció korát akarja imitálni, amikor fehérré lettek a templomok?
Votin Dóra: Így van! Evvel a festménysorozattal arra emlékeztem művészként, hogy nagyon sok festmény, freskó elpusztult a reformációt következtében. A reformáció rengeteg áldást hozott, de elég sok bánatot és szomorúságot is. Előtérbe került az, hogy véletlenül se essünk a bálványimádás bűnébe, ezért felszámolták azokat a festményeket, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a festményt imádja a halandó nép. Különösen izgatott az, hogy reformátusként hogyan viszonyulunk a képhez? Mit kezdünk ezzel az egész történettel itt, a vizualitás korában? Nagyon helyesen még mindig középpontban áll az Ige és az igehirdetés. Ez jó! De egészen másképpen hat az emberre egy kép. Egy prédikáció vagy egy tanítás elsősorban az ember agyára hat, meg kell érteni, emészteni kell, az ember sokat gondolkozik rajta, amíg teljesen magáévá tudja tenni, és csak később hat mélyebbre, később jut el a szívig. Nyilván ezek ilyen jelképes kifejezések. Ezzel szemben egy kép, a zene, vagy valami más művészeti alkotás, rögtön birtokba veszi az embert, hat, mielőtt végig gondolnánk, hogy mi is hat. Tehát zsigerileg, érzelmileg rögtön a szívbe megy. Vagy tetszik, vagy nem tetszik. Utána az ember ezt elkezdheti feldolgozni, értelmezni, és megért dolgokat. Pontosan ezért erősek a reklámok, mert mielőtt felfognánk, hogy mi történik velünk, már hatnak. Helye van annak, hogy egyszerre mélyre menően befogadjunk valamit, tehát ne csak elemezzünk, hanem engedjük, hogy hasson ránk. A festés közben szembesültem azzal, hogy hiába alkotok, majd pusztítok, mégis létrejön valami új. A pusztítás fájdalmán túl, avval, hogy nem teljes mértékben pusztítom el a festményt, tehát nem egy teljesen homogén fehér felület születik, hanem engedem, hogy valami az eredeti képből látszódjék, ezzel egy olyan dimenzióját is felmutatom a keresztyéni életünknek, hogy az új vagy a megújult, vagy a megtisztult is csak a régire tud ráépülni. Lehet, hogy valami egész mások ezek a képek, mint ami alattuk van, de nem tudják nélkülözni az alatta levő rétegeket. Ez a mi életünkre is igaz, hogy vannak dolgok, amelyek elpusztulnak, vannak, amelyek felépülnek, de aztán a megújult élet nagyon erősen odatapad a régihez, és arra épül, mert az nincs fölszámolva.
Amit már lehetett, azt megfestettek. Úgy gondolom, hogy minden korszakon túl vagyunk, és annak a tagadásán is, az üres festménytől a szétvágott vásznon át, egészen az olyan kiállításig, ahol fel se tették a képeket a falra, hanem emberek a fal mögött tartották a képeket, és mikor elfáradtak, másvalaki vette át a helyüket. Tehát minden volt, és azt hiszem, ilyen értelemben vizuálisan újat már nem lehet mutatni. Csak úgy lehet valamit közölni az emberekkel, ha valamiképp tartalmat teszünk mögé. Ahogy itt rétegződik a festék, a világunkban is ennyire rétegződnek a dolgok, a kulturális események. Kifogytunk a szóból, a jelképekből, meg elkoptak, elszíntelenedtek, kifehéredtek. Ennek a fehérnek lehet egy ilyen jelentése is, hogy már a nagyon színesen régesrég túlvagyunk. Az én esetemben a forrás a fehér, az üres vászon.

Votin Dóra Mária és Erzsébet találkozása

Votin Dóra Mária és Erzsébet találkozása

Votin Dóra Erzsébet és Mária találkozása


Fekete Ágnes: Ez egyfajta installáció igazából, hiszen egy történetről van szó.
Votin Dóra: Erre így még nem gondoltam. Együtt kell, hogy a hét kép megjelenjen.
Fekete Ágnes: Mit ábrázolnak ezek a képek?
Votin Dóra: Hét találkozást. Az első, amikor az angyal találkozik Máriával. A második Erzsébet és Mária találkozása. A harmadik történet, amikor Keresztelő János Jézussal találkozik. A negyedik a Gonosz és Jézus találkozása a sivatagban. A következő Júdás csókja. A hatodik, amikor a római katona belevágja dárdáját Jézus testébe, és az utolsó János találkozása az angyallal az üres sírnál.
Fekete Ágnes: Van különbség abban, ami megmaradt?
Votin Dóra: Igen. Az első és az utolsó kép az felületeiben nagyon hasonló lett. Vastagon hordtam föl ezt az időtálló, öntisztuló homlokzatfestéket, amelynek a felületébe még bele is karcoltam. Az a kép, amely Erzsébet és Mária találkozását ábrázolja minimum három fázison ment át, és a művészettörténeti korok szempontjából is több rétege van. Átsejlik az, ami alatta volt, mert ez a kegyelem. Így újul meg az ember élete, hogy a régi megmarad, új születik, és a kettő valahogy úgy forr egybe, hogy valami nagyon titokzatos, nagyon szép dolog lesz látható.
Fekete Ágnes: Hol láthatjuk majd ezeket a képeket?
Votin Dóra: Először Veszprémben, az új templomban lesz látható szeptember 23-tól két hétig.

Fekete Ágnes: Híreink élén egy konferenciára hívjuk fel a figyelmet. Keskeny úton? címmel a protestáns közelmúlt feltárásának dilemmáiról lesz szó szeptember 25-én, hétfőn 9 órától Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt. Fekete Zsuzsa beszélgetett, a konferencia egyik szervezőjével Zila Gáborral.
Zila Gábor: A protestáns egyházak történetében nemcsak az ötszáz évvel ezelőtti események a fontosak, hanem azok is, amelyek a kicsit árnyékosabb közelmúltban történtek. Most érkezett el az a pillanat, amikor kutatásokat lehet végezni és új forrásokat lehet feltárni. A konferencia nyitott. Nagy szeretettel várunk mindenkit. Szeretnénk egy áttekintő képet adni erről a korszakról régi szaktekintélyek és fiatal, most induló egyháztörténészek segítségével. Hálás köszönettel vesszük, ha előre jelentkeznek az érdeklődők a multfeltaras@reformatus.hu címen.

Hírek
A megújulás mintái a keresztény egyházakban címmel rendeznek konferenciát Szűcs Ferenc, Varga Gyöngyi és Csernai Balázs előadásával szeptember 23-án Veszprémben, a Kálvin János parki református templomban.

Örök reformáció címmel tudományos konferenciát rendeznek szeptember 22-én, pénteken 9 órától Százhalombattán, a Barátság Kulturális Központban.

A Reformáció 500 éve című konferencia részeként kerekasztal-beszélgetés lesz Gáncs Péter és Steinbach József részvételével ma este 18 órakor Sopronban, a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban.

Reformáció Konferenciát tartanak szeptember 21-én, csütörtökön 16 órától Újpesten, a Városháza Dísztermében

Négy ablak - A Debreceni Egyetem és a reformáció címmel rendeznek ünnepi tanácskozást szeptember 27-én, szerdán 10 órától Debrecenben, az egyetemen.

Új utak az egyházban címmel rendeznek tudományos konferenciát szeptember 22-én, Nagykanizsán, a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszában.

A Protestáns Akadémia keretében Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára tart előadást szeptember 20-án, azaz ma este 18 órakor Pátyon, a református gyülekezeti házban.

Csendesnapot tart Jónás imájához kapcsolódva a Bethánia CE Szövetség szeptember 23-án, szombaton 10 órától Miskolcon, a Deszkatemplomban.

A református óvodák jellemzőiről rendeznek szakmai napot óvodapedagógusoknak szeptember 22-én, 8 óra 30 perctől Dunaszentgyörgyön, a Rákóczi Ferenc utca 117. szám alatt.

Minek a házasság? Ezzel a címmel tart előadást Döbrentey Ildikó és Levente Péter szeptember 23-án, szombaton 15 órakor Hajdúböszörményben, a Kálvin János Szociális és Szolgáltató Központban.

Romaközösségek és az egyházak címmel tartanak filmvetítést és beszélgetést szeptember 23-án, szombaton 15 óra 30 perctől Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Őszi evangélizációs sorozat lesz Pasaréten szeptember 24. és 30. között esténként 18 órakor, október elsején vasárnap pedig reggel 8 és 10 órakor Budapesten, a Torockó tér 1. szám alatti református templomban.

A megújulás lendülete című fotókiállítás megnyitója szeptember 21-én, 18 órakor lesz Budapesten, a Benczúr Galériában. A vándorkiállítás október 18-ig látogatható.

Kocsis István, Árva Bethlen Kata című monodrámáját Meister Éva előadásában mutatják be szeptember 21-én, csütörtökön 18 órakor Budakeszin, a Fő utca 159. szám alatti Kálvin teremben. Ugyancsak ott hálaadó istentiszteletet tartanak és emléktáblát avatnak szeptember 24-én, vasárnap a 10 órakor.

Életre szólt címmel tart felolvasó délutánt Debreczeni Tibor szeptember 22-én, pénteken 16 óra 15 perctől Debrecenben, a DAB székház nagytermében.

Jótékonysági futást szervez a Bethesda Gyermekkórház a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon megsegítésére 500 év - 500 km Mozgasd meg a lelked! címmel szeptember 26. és október 1. között.

Fekete Ágnes áhítata:

Biblia


"Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is" Példabeszédek 16,28

A pletykálkodásról, ha egyáltalán beszélünk, akkor erkölcsi tanítások keretében szoktunk beszélni. Utasítjuk egymást: Nem szabad pletykálkodni! Miközben mi magunk is tesszük. Az az igazság, hogy ha valaki felcsap egy újságot, és az egyik oldalon azt olvassa, hogy egy fontos politikai esemény történt, a másik oldalon pedig azt, hogy egy általa ismert híres költő megcsalta a feleségét, akkor egészen biztosan ezt a második oldalt fogja megnézni. Az ember szereti a titkokat. A pletyka egyfajta szenvedélye az embernek, de ezzel mégis lehet normálisan együtt élni.
Nagyon szeretem a Biblia példabeszédeiben azt, hogy nem moralizálnak, hanem tényeket írnak le. Mert úgy is olvashatnánk a Példabeszédek mondatát: Ne viszálykodj, mert akkor elveszted a barátaidat. Ez az a mondat, amit megszoktunk, amikor félelmet keltünk és moralizálunk. "Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát" - hallották nagyanyáink, és sajnos még most is jellemző az, hogy ijesztegetéssel akarjuk kierőltetni azt a viselkedést, amit elfogadhatónak tartunk. A Példabeszédek pedig egy egyszerű következményes rendszert állít fel. A pletykának az a következménye, hogy széthullanak a barátságok.
Nemrég egy nehéz ügyben osztottam meg barátommal azt, hogy féltem őt, mert azok, akiket ő vendégül látott hónapokon keresztül furcsa dolgokat csinálnak, amiket ő nem vesz észre. Ezt nyilvánvalóan azért mondtam el, mert őt féltem. Ugyanakkor nem akartam helyette dönteni. Igyekeztem tényeket elmondani, és azokat is egyszerűen. Ő viszont ezt elmondta egy harmadik embernek, aki visszamondta nekik. Nagyon rosszul esett a dolog. Becsapva éreztem magam, hiszen én senkit nem akartam bemocskolni, és nem is az én feladatom, hogy kutakodjak bárki után, csak a barátomnak akartam segíteni. Balul sült el a dolog, és szétválasztott minket. Azt hiszem, sok emberrel megtörténhetett már, hogy féltésből elmondott mondatai egy pletyka szövevénybe kerülnek, és akarata ellenére maga is részese lett egy olyan titokzatos szóhálónak.
Azt hiszem, hogy Isten nem egy olyan úr, aki félelmetes pálcával fölöttünk áll és lecsap minket, mert nem a megfelelő szavakat mondjuk vagy írjuk. Inkább arra kér, figyeljük meg, miféle rendszerben élünk? Érdemes megvizsgálni, hogy miért nem tudunk egy-egy helyzetben őszintén beszélgetni? Miért van az, hogy a szavaink mögött túlságosan sok a rejtett tartalom. Miért nem tudunk együttműködni, és bízni abban, hogy szavainkat ki lehet igazítani? Ezeket a mély bizalmi töréspontokat kellene megvizsgálnunk, és akkor elkerüljük azt a csapdát, hogy áltassunk magunkat és másokat is.
Hiszen az álember az, aki viszályt támaszt. Az álarcokból lesznek igazából a rosszindulatú pletykák. Nem az a baj, hogy beszélünk valamit valakiről, hanem az az indulat, ami bennünk van, az a háló, amibe ez a szó belekerül. A hálóban pedig kettős erő van. Az egyik erő összetartja, összeköti az egyes kis részeket, a másik pedig széthúzza a kis elemeket, az erőt elhordja egyiktől a másikig. Húz és köt. Amikor álarcaink alól beszélünk, amikor a szándékunk valamiképpen önzésünket növeli, akkor a háló szakadozik. Széthullanak a barátságok is. Számos kutató azonban a pletyka jó értelmét, közösség összetartó erejét is vizsgálja. Ez persze csak akkor lehetséges, ha alapvetően bizalom van az emberek között, és a szavak hálójának fő ereje az összetartás és nem a szétszakítás.
A Biblia a gonosz erőt széthúzó erőnek is nevezi. Jézusról azt olvassuk, hogy jóllehet szavai sokszor kemények voltak, de azok mindig az összetartás, a kooperáció, az együttműködés felé terelték az embereket. Kihozta a fényre az emberek dolgait, és onnan menekültek a bogarak. Volt, aki ettől megijedt, de volt, aki örült ennek. Adja az Úr, hogy szavaink áldottak legyenek! Adja meg nekünk, hogy a jót építsük velük, és ne a széthúzást! Ámen.




www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva