Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2017. november 22.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Legutóbbi műsorunk után többen is megkerestek lelkendezve, milyen jó is az, amikor az ember imádkozva gyalogol, zarándokol, milyen jó lenne több ilyet szervezni, ökumenikusan. Én is úgy vagyok, hogy a sétálás nagyon segít az imádkozásban. Most Molnár Renátával beszélgetünk, aki egy saját módszert vezetett be Cor-Way néven, ami azt jelenti, a szív útja. Ennek egyik eleme a Jézusi gyaloglás. Arról hallunk majd, vajon hogyan függ össze a mozgás és az imádság?

Molnár Renáta


Molnár Renáta: Édesapám nagyon korán meghalt szívinfarktusban, és ez nagyon mélyen foglalkoztatott. Ő egy nagyon lelkis ember volt, aki soha nem sportolt, és gyerekként is mindig felmentett volt. Édesanyám is nagyon keveset mozgott. Engem nagyon foglalkoztatott már gyerekként is az egészség, ráadásul egy túlmozgásos, de elég szorongó típusú gyerek voltam. Édesanyám és a tanáraim is azt javasolták, hogy vezessem le a fölös energiáimat, mert jót tenne, és nyugodtan tudnék ülni az iskolapadban. Hatévesen így kezdődött. A mozgás során azt éltem meg, hogy nemcsak a testem, hanem a lelkem is mindig megnyugodott, és valahogy szorosan kötődött az istenélményekhez. Átéltem, amit a Szentírásban így olvasunk: "Jertek hozzám, akik megfáradtatok, és én felüdítlek benneteket." A mozgás nekem testi, lelki felüdülés volt. Fantasztikus élményt jelentett a szabadban való sport és mozgás, amely nagyon közel vitt Istenhez. Akkor nem tudtam ezt megfogalmazni, csak egyszerűen azt éreztem, hogy olyan jó. Aztán volt egy nagyon komoly balesetem a negyvenedik születésnapom előtt. Egy vizsgára készültem és elmentem biciklizni. Nagyon komoly agyrázkódást szenvedtem, és az arcom hét helyen repedt meg. Fogaim felülről kiestek, az ínyem teljesen eltűnt. Amikor ebben a mélységben voltam, megkérdeztem Istentől, hogy miért hagyott el? Mert nem tudtam megérteni azt, hogy miért pont velem, miért pont itt, miért pont most történtek ezek az események?
Fekete Ágnes: Ez egy biciklis balesetvolt. Elütöttek?
Molnár Renáta: Nem, hanem egyedül fölmentem a hegyekbe, és a hegy tetején ébredtem rá arra, hogy elfelejtettem vizet vinni magammal. Nagyon szomjas voltam. Legyintettem egyet, és mondtam, hogy sebaj, legurulok, mert tudtam, hogy egy forrás van ott a Pilisnek azon a részén. De erre már nem emlékszem, mert a kórházban ébredtem fel összetörve.
Fekete Ágnes: Túl nagy sebességgel jöttél le a hegyről?
Molnár Renáta: Hatvannal jöttem lefelé, elájultam, felkenődtem a betonfalra, és már csak a kórházban ébredtem fel. Először a szememet is nehéz volt kinyitni, mert pokoli fájdalmaim voltak. Ott még az élet értelmét is megkérdőjeleztem, hogy ilyen torz arccal mit tudok tenni ebben az életben? Az első kérdésem az volt az Úristenhez, hogy miért hagyott el, de nem kaptam választ először. Akkor megelevenedett az a szentírási rész, amikor Jézus megkérdezte a kereszten, hogy "én Istenem, miért hagytál el engem?" És megjött a válasz, bár nem akkor és ott, hogy nem hagy el, hanem hív és szán engem valamire. A családomnak is nagy szüksége volt rám, tehát fel kellett állni, meg kellett újulni testileg, lelkileg. Az én megújulásom, az én tapasztalataim nagyon sok ember számára lett áldás, mert tudtam erről tanítani, beszélni. Személyi edzéssel foglalkoztam, és beépítettem a lelkigondozásba azt, hogy ha Jézussal járunk, az Ő megújító ereje milyen sokat tud segíteni, mert nem vagyunk egyedül.
Fekete Ágnes: Az elbukás is a járás része?
Molnár Renáta: Így van! Az életutunk, a szemlélődés és a szemlélődő élet mindig is az életem része volt. A mozgásban elsajátított imamód az életem szerves része volt. A tapasztalatok, a belső imádság számomra óriási ajándék volt. Elkezdtem minden formában tanítani, megosztani azokat a tapasztalatokat, amelyek segíthetnek másoknak is a testi, lelki megújulásban. Később ez lett a munkám és egyben a hivatásom is. Később adtam a Cor-Way nevet a programnak. Az ember felismerheti azt, hogy hogyan élje az életét. A lelkes test programban kifejezetten a mozgást és az imádságot kezdtem el tanítani. Jézus és a sport. Hogyan tud ez összekapcsolódni egy olyan egységet teremtve, amely sokak számára utat tudna mutatni?
Fekete Ágnes: Mennyi ideig tartott a felépülésed?
Molnár Renáta: Nagyon sokáig nagyon komoly fejfájásaim voltak. Minden lépés egy ajándék volt. Nagyon sokáig, hónapokig feküdtem, és nemcsak testileg kellett felépülnöm. Amikor a test sérül, a lélek ugyanúgy sérül. Kérdéseim voltak: Hogyan éljem a mindennapjaimat? Hogyan lássam el a gyermekeimet, a családomat? Hogyan álljak helyt? Egy ideig nem is tudtam tanítani, mert minden lépés fájt. De csodálatos módon gyógyultam, és ezt a gyógyulási folyamatot tudtam utána tanítani is. Nagyon sok mindenben kellett nekem is változni, váltani, és utána kezdtem visszatérni ahhoz, hogy személyi edzéssel, lelkigondozással, táplálkozási tanácsadással foglalkoztam. És ez egy ajándékká vált.
Meg kell tanulni megbarátkozni a testünkkel, hiszen az a lakásunk, az az otthonunk, amelyben hordozzuk a lelkünket itt a földi lét során. Egyként látjuk az embert a teljes jelenvalóságában. Mindig belülről kifelé szemlélem az embert, míg a mai kultúránk fordítva teszi ezt. Amikor ránéz az emberre, sokszor leragad a testkultúra szintjén, megnézi a testet és csak az a jó, aki kockahasú, gyönyörű, szép. Azonban az ember ennél sokkal több. Lássunk többet az emberből! Lélek-jelen-lét. Amikor figyelünk a másik emberre, mennyire vagyunk jelen az ő számára? Isten nem önmagunknak teremtett, hanem arra, hogy kapcsolatban éljünk. Nem tud önmagában működni a test sem. Csak ebben a testben tudjuk megélni és megtapasztalni, hogy mivégett is vagyunk a földön? Mik a vágyaid? Hogyan szeretnél cselekedni? Ezek nagyon összefonódnak az életünkben. Ez az Istenközpontú szemlélet.
Fekete Ágnes: Tehát a vágyaim és az Isten vágyai valahol egy közös fókuszban találkoznak.
Molnár Renáta: Ezen dolgozni kell. Nagyon fontos, hogy túlmutassunk a szenvedéseinken. Ez az élet rengeteg örömforrást rejt magában. Ezeket kell kiaknáznunk és ezekre kell rátalálnunk. Rátalálnunk a vidám Jézusra, ahogy ment vándortanítóként. Úgy tanított, hogy a vidámságait is megosztotta az emberekkel. Ez az út nagyon sok mindent rejt magában.

Jézusi gyaloglás


Fekete Ágnes: Jézus örökké úton volt.
Molnár Renáta: Igen, így született meg a jézusi gyaloglás gondolata. Jézus életét kezdtem el az embereknek megmutatni egy más fénytörésben is. Igen, Jézus, a mi Mesterünk gyalogolt értünk. Ő a mi mesteredzőnk.
Fekete Ágnes: Mi ennek a lényege, hogy Jézus gyalogol értünk, velünk, rajtunk keresztül?
Molnár Renáta: Ha megnézzük az Ő életét, életmód programját, azt nagyon sokszor úgy mutatta az embereknek, hogy közben gyalogolt. Ő ment az emberekhez. És én ebből merítek, és az imádság az ugyanez. Kiment a pusztába, felment a hegyre. Folyton gyalogolt. Értünk.
Fekete Ágnes: Tapasztalatom szerint valami furcsa, különleges kapcsolat van az életemben az imádság és a gyaloglás között. A természetben való gyaloglás ritmusa ösztönösen ráhangol az Istenre, és valami zsigeri kapcsolatban van az imádsággal.
Molnár Renáta: Erre nagyon jól ráéreztél! Erre a zsigeri kapcsolatra, erre a ritmusra való ráhangolódásra szoktam hívni az embereket. Két bottal való sétálást tanítok, de számomra a bot nemcsak a nordic walkingot jelenti, hanem a keresztet is szimbolizálja. Többet jelent ez, mint egy séta. Imádságra is hívom az embereket. A mozgást az imádsággal lehet összekötni, hogy Jézus alakítsa a szívünket az Ő szíve szerint. Az úton levés, több mint a fizikai sík. Úton vagyunk, zarándokok vagyunk, de nagyon sok esetben a zarándoklat azt is jelenti, hogy A-ból B-be el szeretnénk jutni, tehát van egy hely, ahova elindulunk, és szeretnénk oda célba érni. Mert az emberek érzik, hogy ki kell szakadni ahhoz, hogy elcsendesedjenek. Ez nagyon jó lehetőség arra, hogy befelé forduljanak, vagy keressék az útjuk során, hogy mi a céljuk az életben, vagy hogyan tehető a mozgás és a csend a mindennapi élet részévé. Az egész életünk semmi másról nem szól csak a teljesítményről. Mindenhol teljesíteni kell. Ez egy más út. Nem a teljesítményről szól.

Fekete Ágnes: A gyaloglás után egy kis pihenésre indulunk most együtt, lélekben. A budapesti Új Színházban nemrég egy felolvasó est volt Huszár Gál reformátor életéről. A darabot Fazekas István írta Méltatlan címmel. Beszélgetésünk közben belehallgatunk ebbe a felolvasó estbe.

Méltatlan


- Huszár Gál, Huszár Gál, maga igencsak messzire került a római egyháztól.
- Talán ez sem baj, ha Isten Igéjéhez ez vitt közelebb.
- Remélem, nem azt vitatja, hogy a házasság az égben köttetne?
- Amit a földön gyakran érvénytelenítenek?
- Vannak esetek, amikor ez igenis indokolt.
- Tévedhet tehát az Úristen? Ha téved, az egyház korrigálhatja? Ami az asszonyt köti, a férjet is az köti. Nincs külön törvény egyikre, másikra. Döntésükkel neki kell megállni az Úristen színe előtt.

Fazekas István: Elsőként nem is Huszár Gálra terelődött a figyelmem, hanem a vele szemben álló Verancsics Antal püspökre. Ugyanis Verancsics Antal verseit fordítottam latinból magyarra. Nagyon sok költőnk írt latinul. Verancsics Antal egy humanista filozófiai vonásokat felmutató, igen jó költő volt. Természetesen féltette a római katolikus egyház egységét, amikor megjelentek a lutheri és a kálvini tanok, és látta azt, hogy bizony ez akár szakadáshoz is vezethet. Hiszen akkor még nagyon sokan úgy gondolkodtak, hogy a római egyház egyben tartható. Verancsics is ezen munkálkodott.
Fekete Ágnes: Maguk a reformátorok is csak átalakítani akarták az egyházat, és nem akartak külön egyházat még Magyarországon sem. A török miatt főképpen nem.
Fazekas István: Így van! Verancsics egyébként levelezett erdélyi prédikátorokkal. Az Erdélyben felállított nyomdát is támogatta. A fő problémája az volt, hogy Huszár Gál adta ki az akkori papságról szóló Sztárai gúnyiratot. Emiatt Ferdinánd eltiltotta a nyomdai tevékenységtől Huszár Gált. Kassán ennek ellenére mégis felállították a nyomdát. Huszár Gál Óváron egy uzsorástól kért kölcsön a nyomda felállításához pénzt, de nem tudta fizetni az uzsorakamatokat. A Kassai Tanács kifizette helyette, de az t mondta, hogy a nyomdagép a kassaiaké, és Huszár Gál kvázi alkalmazott. Így nem érvényesült az, hogy ő kijátsza a király rendeletét. Hatásos, és erélyes prédikátor volt. Méliusz prófétának tartotta és hatására Kassán és Kassa környékén a templomokból a szentképeket kivitték. A tiltás ellenére a liturgiát átalakították, és együtt énekeltek az emberek. Graduált szerkesztett külön a kassaiaknak és az énekeket kinyomtatta. Ez Verancsicsot rettenetesen felháborította és teljesen szabálytalanul elfogattatta Zay Ferenc főkapitánnyal. Az volt a terv, hogy majd titokban átviszik az egri börtönbe. A nyomdagépet a debreceniek Méliusz Juhász Péter és Bornemissza Péter segítségével még időben ki tudták menekíteni. Huszár Gált, pedig kiszabadították a börtönből úgy, hogy Debrecen ura, Enyingi Török János, aki Török Bálint fia volt, odavitte a hadseregét, és átütötték a börtön falát.
Fekete Ágnes: Ez így is történt?
Fazekas István: Ez így történt. Az egész drámát, még egy másik szállal is bonyolítottam. Óvárott történt, hogy egy nőt elraboltak a törökök, egy szpáhi ágyasa lett, de visszaszökött. Amíg távol volt a férj, azt gondolván, hogy az asszony már sose tér vissza, holttá nyilváníttatta, és újraházasodott. Felmerült az a kérdés, hogy akkor melyik házasság az érvényes? A római katolikus egyháznak volt egy markáns álláspontja: azt mondták, hogy a férfi, aki egyedül marad itthon gyerekekkel, nehezebb helyzete volt. Ellenben egy nő tért haza, akkor ennek a nőnek a jogait, meg az egész életét tönkretehette egy ilyen.
Fekete Ágnes: A férfinak megengedték, a nőnek nem.
Fazekas István: A nőnek nem. Így gyakorlatilag többrétegűvé tettem a színdarabot. A valósághoz hozzátartozik, hogy a kassai jegyző jelentette fel Huszár Gált. Úgy gondoltam, hogy ebben a vonatkozásban itt egy kicsit teret engedhetek a fantáziámnak. Kassa városának nagyon erős privilégiuma volt a királlyal szemben. Úgy képzeljük el, hogy abban az időben, bár a Magyar királyság fennhatósága alá tartozott Kassa, de a király alig-alig szólhatott bele a városnak az ügyeibe. A király nem szólhatott bele, hogy ott hogyan folyik egy büntető eljárás, kit és milyen módon, hogy vesznek őrizetbe? Egyetlen egy esetben szólhatott csak, ha felségsértésről volt szó. És mivel a Huszár Gál által kinyomtatott graduálba belekerültek olyan énekek, amelyek a királyokat támadták.
Fekete Ágnes: A zsoltárokra gondoltak?
Fazekas István: Igen. Ezt úgy értelmezték, hogy ezzel Ferdinánd van támadva, és ez felségsértő. Nyilván ez egy kificamított értelmezés, de a magyar történelemből nagyon jól ismert koncepciós pereknek általában mindig ez a fajta interpretáció az alapja. Itt is arról van szó, hogy a hatalom a kisemberrel szemben hogyan és milyen módon indít koncepciós pert. Az is megmutatkozik, hogy aki az Úristen oldalán van, és hajlíthatatlanul és töretlenül ott tud állni, akkor az győzedelmeskedni tud. Nem véletlenül lehettünk Európa védőpajzsa, ahhoz kellett ez a hit. Huszár Gál, akit többször kitagadott a katolikus egyház először római katolikus, ferences plébános volt, aki Krakkóban tanult. A Krakkói Egyetem ekkor Erasmus gondolataival volt tele. A humanizmus jellemezte a krakkói egyetemet, és ez a gondolkodásmód újítgatta a katolikus egyházat.
Fekete Ágnes: Nagyon tetszett nekem Huszár Gál személyisége. A kendőzetlen beszéd, és ez a tisztaság. Ez a karakter nagyon jól kijött.
Fazekas István: Akkoriban a legtöbb reformátorunk ilyen volt. Gondoljunk csak a gyászévtizedre, vagy a gályarabokra, hogyan zsarolják meg őket, miket kínálnak nekik, mivel fenyegetik, és Isten Igéjét senki el nem hagyja.

Részlet az előadásból:
Rendező: Az egri püspökség lovagterme. Dúsan meg van rakva az asztal. Barokk hangulatú katolikus díszletet képzeljenek el maguk előtt. Verancsics Faustus a püspök unokaöccse, fiatal diák. Ujjongva jön be jobbról cigánykereket hány és mondja.
Verancsics Faustus: Heuréka! Sikerült! Működik! Bátyámuram! Működik!
Rendező: Papi öltözetben belép Verancsics Antal. Ötven fölötti, szakállas, erőt és magabiztosságot sugárzó, megtermett férfiú.
Verancsics Antal: Ejnye, te, pernahajder! Mi bajod van?
Rendező: Faustus csillogó szemmel mondja.
Verancsics Faustus: Működik! Egy cserépkorsót kötöttem az ernyő alá, azt eresztettem le a toronyból.
Verancsics Antal: És az eredmény?
Verancsics Faustus: A korsó baj nélkül földet ért.

Fazekas István: Verancsics Antal egy rendkívül felvilágosult ember volt, aki pap, de azt is tudni kell, hogy két megye főispánja volt. Püspök, de mégis a világi élethez sokkal több köze volt. Tele modern gondolatokkal, egy igazi magyar hazafi. Jól érzékelte a törökveszélyt, látta a Habsburgok elnyomó politikáját is, és ez ellen politikai eszközökkel is tenni akart. Féltette a nemzet egységét és a katolikus egyház egységét is. Nyilván látta azt, hogy az ortodoxok is Krisztust követik, de mennyiféle irányzat kezd hirtelen kialakulni. Szerintem ott volt benne az a hajlam, hogy elfogadja, hogy a föld gömb alakú. Verancsics, aki ókori szerzőket fordított, tudta azt, hogy már a Krisztus előtti embereket is foglalkoztatta a megváltás gondolata. Az, hogy egy vallás sokszínű, az neki teljesen természetes volt. Magát ezt a sokszínűséget elfogadta és megértette, de ezt igyekezett egyben tartani. Amikor az unokaöccse Faustus azt mondta, hogy egy nap világít, és akörül sok bolygó kering, és mégis minden a helyén van, ő megértette és azonosulni tudott vele. Faustus Pádovában tanult, utána kerül Verancsics udvarába, de akkor már ismerte Leonardo rajzait. Ő az, aki megtervezte az első ejtőernyőt, az első kotrógépet, de van rajza például a görkorcsolyáról is. Amúgy Verancsics is toleráns volt, de amikor úgy gondolta, hogy valami a szent egységet veszélyezteti, és ő a nemzetet is megmentheti, akkor azért képes nagyot ütni. De olyan ember volt, aki fel tudta ezt utána ismerni és be tudta látni a tévedését.

Hírek
A Sukorói Értelmiségi Kör, indulásának 10. évfordulóján ünnepi kerekasztal konferenciát rendez orvosi, teológiai és vállalkozói beszélgetésekkel és az Etnofon Zenei Társulás részvételével november 25-én, szombaton 14 órától Sukoró község kultúrházában.

Kuncz Aladár emléktáblájának avatását és az 1989-es forradalomra való emlékezést tartanak november 26-án, Örökélet vasárnapján 10 órától Budapesten, a Gyógyszergyári úti Reménység Szigetén. A megemlékezésre érkezőket az Örs vezér téri parkolóban Erdélyi Gyülekezet feliratú kisbusz várja.

Debreczeni Tibor és felesége Kósa Vilma Karácsony Sándorra emlékezik Életre szólt című felolvasó estjével november 27-én, hétfőn 18 órakor Budapesten, az első kerületi Hunyadi utca 8. szám alatt.

Adventi koszorúkészítést és egyháztáji vásárt tartanak november 26-án, vasárnap a 10 órakor kezdődő istentisztelet után Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban és a gyülekezeti nagyteremben. Ugyanott jótékonysági vásár is lesz a felvidéki Csata község gyermekeinek karácsonyi megajándékozására.

A magyar irodalom ereklyéi címmel nyílik kiállítás az Országos Széchényi Könyvtár válogatott kézirataiból és fényképeiből november 28-án, kedden 9 óra 45 perckor Tatán, a református gimnáziumban.

Merétey Sándor második világháborúban írt naplóját adták ki Hiteles Hivatás címmel. A könyvbemutatón Géra Eleonóra mutatja be Kecskemét volt gyerekorvosát november 23-án, csütörtökön este fél 6 órakor az Iskola utca 28. szám alatti Jókai Anna könyvesszalonban.

Zsoltáros istentiszteletet tartanak a Kálvin Kórus szolgálatával november 23-án, csütörtökön 18 órakor Budapesten, a Kálvin téri református templomban.

A Csillaghegyi Esték keretében Faggyas Sándor mutatja be a Protestáns Hősök című könyv második kötetét november 29-én, szerdán 18 órakor Budapesten, a Vörösmarty utca 2. szám alatt.

Fekete Ágnes áhítata:

Út KJ


"Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?" Jób 38,19

Pilinszky János ír egy keleti költői képről, amely szerint a bűnös lélek olyan, mint a lefelé fordított fáklya. A szentek titka viszont éppen az, hogy visszaállítják a felborult értékrendet. Fényüket, szellemük erejét ismét a fény felé, Isten világossága felé. (Új Ember, 1964. március 1.) Szép hasonlat. A világosság lehet égető, riasztó, vakító elevenség, és lehet életadó, értelmet újító valóság is. Az egyik esetben lefelé fordítva önmagát égeti el, füstöl és fáj. Ilyen az, ha a gyertyát lefelé fordítva tartjuk. A másik esetben szép és felemelő, bevilágít mindent.
Különös, hogy a Bibliában Jób könyvében szerepel a legtöbbször a világosság szó. Ebben a nagyon sötét és fájdalmas történetben keresi a szenvedő ember a fényt. Egy helyen ezt mondja: "Bizony jót reméltem és rossz következett, világosságot vártam és homály jött." Jób azt élte meg, hogy visszájára fordult a világ. Addig úgy értette az életet, hogy ha ő hűséges, akkor vele is hűek lesznek, ha ő odateszi magát, akkor válaszul odaadást kap. Isten azonban elfordult tőle, és a világosság keresése óriási homályba torkollott - így érezte. Jób kérdése valójában az átalakulás. Hogyan fordul sötétségbe a világosság, illetve a világosság sötétségbe?
Mit tehetünk akkor, amikor minden összeborulni látszik? A Biblia válasza elsőként a jó helyen való várakozás. Jób személyiségének nagyszerűsége abban van, hogy nem alkudott meg környezetével, nem fordult sem önmaga ellen, sem mások ellen, hanem kitartóan vártra Istent még abban is, ahogyan vele vitatkozott.
A második válasz az, hogy mindig a világosság oldja meg a sötétség dolgát és nem fordítva. A fénnyel nincs más dolog, mint utat engedni neki. De vajon mi az bennünk, ami úttá válhat Isten világossága számára? Jób esetében ez nem volt más, mint a jelenlét az élet porszerű létezésében. Amikor csendben kirándulunk, figyeljük a természetet, szerintem mindenki megfigyelheti magán, hogy elkalandoznak gondolatai. De amikor egy kaptatóhoz érünk, akkor örülünk, ha ritmikusan tudunk lihegni, esetleg számoljuk a lépéseket azzal a vággyal, hogy egyszer csak feljussunk a hegyre. Egész valónk teljes erejével jelen van testünkben, nem tudunk máshol lenni lélekben.
Így jött el Jób életének világossága is. Ebben a totális és fájdalmas jelenlétben egyszer csak feltámadt a nap. Jób lefelé fordított önemésztő fáklyája ismét felfele világított. Jób könyve nem ad választ arra, hogy ez hogyna történt. Senki nem dícsér meg senkit, nem szokásos happyend történet, mert nincs ok. Nincs történés a végén. Nem találta meg a boszorkányt a hős, nem ölt meg senki semmit, hanem egyszercsak megtörte a fény a sötétséget. Egyszerűen nincs a kezünkben ez a változás. csak annyit tudunk, hogy várnunk kell, jó helyen kell lennünk, és igazán jelen kell lennünk. Hadd idézzem végül ismét Pilinszky Jánost:
"Ami a hitünk titkait illeti - e titkok természete még mélyebb, hiszen föloldásukat egyedül Istenben remélhetjük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene teljes szívünkkel és elménkkel feléjük fordulnunk. Hiszen épp megoldhatatlanságukban rejlik erejük és tanításuk. Az a szinte rögzíthetetlen és kifogyhatatlan világosság, aminek legfőbb gyümölcse az alázat. Olyan sötét napok, amikből a legtisztább fény árad, s oda süt, ahová semmi más világosság el nem érne." (Új Ember, 1974. december 15.) Ámen.



www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva