Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2017. november 29.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
2017 a reformáció éve. Sok alkalmunk volt gondolkodni azon, mi is az a folyamat, amelynek az örökösei lettünk. Megvallom, bizonyos területek szempontjából irigykedve nézek a még régebbi időkre. Amikor azonban ezt az érzésemet egy kollegámnak elmeséltem, ő így válaszolt: "Nincs visszalépés az időben! Amit látsz bármely más egyházban, az is a reformáció utáni állapot. Amikor valami történik az egyház történetében, akkor még a rendíthetetlennek gondolt ortodox egyház is megmozdul egy kicsit." Így vagyunk mi a történelemben. Ami megtörtént, az mindenkire hat. Most Balogh Judit történészt kérdeztem ezekről a dolgokról. Vajon most, amikor lassan az emlékév végére érünk, hogyan tekinthetünk vissza örökségünkre?

Balogh Judit


Balogh Judit: Azt szoktam mondani a gimnazistáknak, hogy amikor személyiségi jogaikra hivatkozva magukra csapják az ajtót szüleik előtt, akkor gondoljanak a reformátorokra. Ugyanis nekik köszönhetik, hogy ezt a jogukat gyakorolhatják. A reformátorok az egyéni szabadságot és az egyéni istenkapcsolatból fakadó egyén fontosságát fogalmazták meg, és ezt hangsúlyozták tanításaikban. Az anyanyelvünk is egy nagyon-nagyon fontos elem. Illetve az a fajta városiasodás, amely a tizenhetedik-tizennyolcadik században látható Európa szerte, és nálunk is, hogy még a jobbágy lakosú mezővárosok is megindultak egyfajta közösséggé válás útján. Ezt én nemcsak a borkereskedelemnek tudom be, amely kétségtelenül nagyon fontos volt, hanem azoknak a reformátori tanoknak is, amelyek a konzisztóriumot vagy a városi tanácsot fölérendelték a gyülekezetnek, illetve az egyháznak, így az egész város gazdájává tudott válni a közösség. Egy korábban a jobbágyok közösségeként működő magyar mezőváros a tizenhat-tizenhetedik században elképesztő áldozatokat hozott a saját városáért. Nemrégiben Jászberény reformátusairól olvastam, és engem is megdöbbentett az, hogy az állandó török támadások és a Habsburg uralkodói támadások ellenére a semmiből többször újjáépítették a templomaikat. Fantasztikus, tiszteletreméltó túlélési ösztönnel, és a saját reformátusságukban való meggyökeresedéssel és bizakodással mutatnak egy gyönyörű példát a túlélésre és a közösség megtartó erejére. Az egyházszakadás mindig nagy fájdalom. A tizenhatodik században is az volt, és emberéleteket követelt. Ez olyan fájdalom, amelyet ünnepelve is hordoznunk kell. A reformációban hatalmas dolog, hogy a laikusoknak több köze lett az Isten ügyéhez.
Fekete Ágnes: Ez a katolikus egyházra is hatott.
Balogh Judit: Ez így van! A laikusokat beengedték abba a világba, amely egy kettéosztott világ volt. A klerikusok voltak hivatalból az Istennel való viszony letéteményesei, a laikusok pedig nyilvánvalóan számos tekintetben távol maradtak ettől. Hatalmas dolog az, amit a francia reformáció történetében látunk, hogy a céhinasok, a céhek tagjai énekelve tanulták meg a Bibliát. Tehát egy világ nyílt ki előttük. Fontos az is, amit nőként nagyon szeretek elmondani, hogy a reformációban megváltozott a nőkkel szembeni látásmód. A középkor még teológiailag megokolta a nők másodrendűségét. Aquinói Tamás nagyon keményen fogalmazott: A nő gyenge, és bűnre hajlamos. Luther előtérbe helyezte a Galata levél azon részét, hogy Krisztusban nincsen sem zsidó, sem görög, sem férfi, sem nő, hanem valóban mind egyek a Krisztusban. Ez egy nagyon mély tanítás. Luthernek a feleségéhez való viszonya nagyon erős üzenet a korszaknak. De én ebben a kérdésben Kálvint szeretem legjobban, aki a Teremtés könyve magyarázatakor azt fejtegeti, hogy a férfi, valójában a nő teremtésével lett teljessé és tökéletessé. Én ezt gyönyörű gondolatnak tartom, még akkor is, ha természetesen ennek a gondolatnak a társadalmasodása egy nagyon hosszú folyamat.
Kálvin gyönyörű dolgokat írt a nőkről és elképesztő tisztelettel viseltetett a női nem iránt. Azonban egy nagyon befelé forduló ember lévén, és sok betegséggel küszködve nem foglalkozott feltétlenül a megnősülés gondolatával. Leveleiből legalábbis ez derül ki. Különösen a Genfből való elmenekülése után környezete mégis úgy érezte, hogy akkor lenne Kálvin élete megnyugtató, hogyha feleséget venne magának. És akkor megindult egy casting. Tulajdonképpen egy tüneményes történet, merthogy felállt egy feleségkereső bizottság, akik igyekeztek mindent számításba venni. Kálvintól is megkérdezték, hogy mit szeretne? Kálvin egy olyan csendes nőben gondolta el lehetséges társát, akinek esetleges ismérve az, hogy tudja ápolni őt, mert ekkor már nagyon sok szervi problémája volt. Noha nagyon-nagyon sok jelöltet próbáltak bemutatni Kálvinnak, de egyik sem volt megfelelő, mert túl öreg, vagy túl gazdag volt. Isten segítségével azonban maga talált magának feleséget egy általa az anabaptizmusból megtérített házaspár hölgy tagját, aki a beteg férje ápolása után megözvegyült. Idelette de Bure volt az a fiatalasszony, akinek a beteg férjéről való odaadó gondoskodása Kálvinban mélységesen mély érzelmeket szabadított föl. Egyrészt, a lelki gyermekeiről volt szó, akik az ő prédikációit hallgatták. Másrészt Kálvin úgy érezte, hogy ez az asszony őt is tudná ápolni, ha szükséges. Úgy tűnik, hogy ez egy erős apa - leány kapcsolat volt, mégis egészen a feleség haláláig egy jól működő házasság volt.
Fekete Ágnes: Előbb halt meg a feleség?
Balogh Judit: Igen. Kálvin az egész életét, mint egy igazi work-alcoholic, a genfi egyháznak és a művei megírásának szentelte. Az utolsó pillanatig bensőséges kapcsolatot ápolt a saját közösségével. Nagyon sokan voltak mindig körülötte. A kora újkorban ez a prédikátori kör, még akkor is, ha nem egy településen voltak, borzasztóan erős kapcsolati hálót működtetett. Ebben az időben már Kálvin felállította azt a gyülekezeti struktúrát, amelyben a betegápolásra külön gyülekezeti tagok álltak rendelkezésre.
Tolnai Dali János és köre elkezdte a nők tanítását fontosnak tartani, amely szerintem egy hallatlan modern dolog volt. Hiszen a magyar történelemben még a tizenkilencedik században is küzdeni kellett a nő-neveléséért. Ezért óriási dolog az, hogy a tizenhat-tizenhetedik században felvetődött széles körben a nők írni-olvasni tanításának a gondolata olyannyira, hogy a Tokaji zsinat 1646-ban felvetette, hogy leányiskolákat kell létesíteni. Noha, a puritánokat nem kedvelték, ezt a pontot mégis elfogadták közösen. Olyan dolgok jelentek meg a gondolkodásban, amelyek mint kis magok elkezdtek kicsírázni, és egyre szélesebb körben terjedtek. Ilyenek például az iskolareformok. Ha Kálvin állam- és társadalomképét megnézzük, akkor látjuk, hogy az nagy hatást tett a nyugat-európai gondolkodásra, de nyilván kihatott az egész keresztény civilizációra. Kálvin ugyanis egy gallikán- vagy francia egységesedésért küzdő terület tagjaként, és szintén az önállósodásért küzdő Genf lelkipásztoraként egy polgárosodó gondolkodásmódot hozott az egyházkormányzat felállítása tekintetében is.
Fekete Ágnes: Mi ennek lényege? Valóban a hatalom megosztásának az elve lenne ez?
Balogh Judit: Nagyon nagy hatást tett a korszakra az a tény, hogy kilenc lelkipásztor mellett tizenkét laikus, presbiter képezte a konzisztóriumot. Ez egy erős minta még akkor is, ha nem történt meg a maga teljességében a különböző területek szétválasztása, és abban a korban nem is nagyon lehetett ezt megosztani. Az a fajta elképzelés, hogy az egyház nem egy hierarchikus struktúra, hanem inkább egy mellérendelő hatalmi szerkezet, egyfajta köztársasági szemléletet nagyon erőteljesen erősít ebben a korban. Amikor fontos az, hogy a legyőzött fél is ember! Ez egy egészen sajátos és hallatlan izgalmas új dolog. Az egyéni felelősségvállalás lehetősége, a személyes felelősség, de a nagyon jó értelemben vett polgári közösség felelősségvállalása erősen gyökerezik a reformátori hagyományokban.

Fekete Ágnes: A reformáció öröksége él. Egyik látványos megjelenése Magyarországon a kazettás mennyezetű templomok sokasága. Ebben az évben bútorfestők lelkes csapata megfestette a ceglédberceli templom kazettáit. Ament Évát hallják, aki ezt az egész tervet vezette, és maga is az egyik kazettafestő volt.

Ament Éva


Ament Éva: Cegléden volt egy régi, ritka mesterségek találkozója, amelynek keretében kiállítottuk a gömörszőlősi táborunk eddig elkészült összes templomkazettáját. Ekkor megkeresett bennünket a ceglédberceli művelődési ház vezetője, hogy az ő 1996-ban fölépült templomukba eredetileg festett templomkazettákat terveztek, de sajnos nem valósult meg, és szeretné a segítségünket kérni. Nagyon szeretem az ilyen ötleteket, kihívásokat, úgyhogy 2017-re azt terveztük, hogy a táborunkban elkészítjük a ceglédberceli református templom ötvenkét kazettáját. Hihetetlenül nagy munka volt. Papp Gábor tervei alapján a gogánváraljai templomkazetták másolata készült el. Ezek gyönyörűek, nagyon szépen szerkesztettek, telistele aranymetszéssel. Egy régi megtervezett mintáról beszélünk, amelynek az eredetije a Nemzeti Galériában látható addig, amíg a galéria nyitva van, a szárnyas oltárok tizenötödik századi termében. Ezeket lefotóztuk, feldolgoztuk. Nagyon kemény logisztikával megterveztük, hogy huszonkét ember el tudja egy hét alatt készíteni. Minden ember összes feladatát pontosan meg kellett tervezni, előre fölnagyítani a mintákat. Egy hét alatt hihetetlen nagy energiabefektetéssel, egyesek szerint "munkatábort" tartottunk, de elkészült ez az összes kazetta, és mondhatom, hogy nagyon nagy büszkeség, mert komoly szakmai kihívást jelentett. Néha korareggeltől késő estig, tizennégy-tizenöt órát is dolgoztunk. Az alapozást, az egyszerűbb, nem annyira szakmai tudást igénylő munkákat azok a segítők végezték, akik eddig a kerítésen kívül egyebet nem festettek, csiszoltak, alapoztak ők is. Azok a bútorfestők, akik képzésen, szakkörön, vagy táborban jártak nálam, már némi szakmunkát is kaphattak. Mindegyikünk egy-egy szakmacsoport keretén belül egy-egy témát földolgozva készítette el a maga kazettáját.

Ceglédbercel


Fekete Ágnes: Akkor egy ember két kazettát készített?
Ament Éva: Hat mintát dolgoztunk föl, és annak különböző barnás színvariánsai készültek el. A hat csoporton belül, egy-egy témát egy csoport dolgozott föl. Tehát az összes fázist végigvitték, úgyhogy általánosságban azt mondhatjuk, hogy kettő-, kettő és felet készített egy ember, de nem mindenki minden fázist csinált, hanem a saját tudásához mérten dolgozott. Nagy öröm volt így közös munkaként egyben látni az egészet. November 5-én, vasárnap a ceglédberceli református gyülekezet egy nagyon-nagyon szép és nagyon megható hálaadó istentisztelet keretén belül köszönte meg nekünk ezt a felajánlást. Hiszen a tábor költségeit pályázati pénzből tudtam fedezni, a fa alapanyagot a gyülekezet biztosította, festéket is pályázatból vettünk, és a munkát pedig mi adtuk. Ez egy hatalmas érték, amely a gyülekezetnek nagy segítséget jelent. Tudjuk, hogy jó helyre került, és nagy büszkeséggel adtuk át.
Gömörszőlős, ahol a táborunk szokott lenni, az Aggteleki karszt egyik gyönyörű, hetven lelkes, pici faluja. A kazetták készítésekor az utolsó napokban már nagyon stresszes időszak volt, ugyanis kicsit párásabb volt az este, mint ahogy szerettük volna. A késő délutáni nap után már nem volt olyan jó idő, hogy száradtak volna a munkáink, de szerettük volna, hogy a megtervezett időre be tudjuk fejezni a kazettákat. Hiszen csak egy hét állt rendelkezésünkre. A kovácsunk, aki egyébként életében nem festett, mégis nagyon-nagyon lelkesen családostól segített. A család minden tagja, még a kisfia is kapott feladatot. Nagyon szívén viselte a kazetták sorsát. Mivel szakaszosan tudtuk befejezni a képeket, képes volt a legmagasabb dombra fölmászni, és nyújtózkodva még a maradék kis apró napocska felé tartani a kazettát. Legyezgette, lifegtette, a napot követve próbált egyre magasabbra fölmászni, még a disznóól tetejére is. Kicsit humorosan történt. De ez velejárója a tábori létnek. A végén öröm volt együtt látni a műveket.

Ceglédbercel


Fekete Ágnes: Szerintem, nehéz út visszatalálni ahhoz, ami a mienk.
Ament Éva: Nehéz, de a kézműves társadalomban, arra törekszünk folyamatosan, hogy visszataláljunk arra az útra. Ez nem a múltba való visszatérés, hanem azokat az értékeket próbáljuk előszedni, amelyek valóban magyar értékek, magyar népi tárgykultúra értékei. Tehát a miénk. A gogánváraljai templomkazetták az általunk ismert legrégebbi képek 1520-ban készültek, és annyira szépek, hogy szinte már a magas művészeti kultúra részei.

Fekete Ágnes: A Bethesda Kórházban két éve egy igényes szállást alakítottak ki olyan szülők részére, akik gyermekük mellett szeretnének lenni hosszú betegeskedésük esetén. Ebből a kezdeményezésből egy mozgalom nőtte ki magát, amelynek egyik állomása e hét hétfőjén volt. Átadtak ugyanis két kórháznak egy-egy díjat, hogy anyaotthont hozzanak létre. Velkey Györgyöt, a Bethesda Kórház igazgatóját hallják.

Anyák Háza


Velkey György: A Bethesda Kórházban 2011-ben indítottuk el hosszas, közös gondolkodás után, egy külső cég segítségével az Anyák Háza programot, amelynek következtében két évvel ezelőtt 2015 novemberében megnyílt az Anyák Háza a Bethesdában, ahol tíz édesanyának, vagy édesapának tudunk szállást adni, és az egész családot igyekszünk ebben a rendszerben támogatni. Többnyire súlyos égéssérült gyermekek családjának van szüksége a Házra, akik gyakran hátrányos helyzetben vannak. Szabolcsból, vagy Somogyból és más távoli helyekről kerülnek a Bethesdába a gyermekek, és a szülőknek igyekszünk szociális és lelki támaszt is nyújtani azon túl, hogy egy nagyon kulturált szálláslehetőséget adunk. Ez a program két éve zajlik a Bethesdában, és a támogatócéggel elhatároztuk, hogy figyelembe véve minden kórház sajátos igényeit és helyzetét, rugalmas módon megnyitjuk a programot, és a szülők elhelyezését, kórházi tartózkodását, és a kórház igényét fejlesztő pályázatot írunk ki a többi gyerekosztálynak, gyerekkórháznak is. Nagyon sok pályázó volt. Most lesz a pályázat eredményhirdetése. Idén két kórház fog öt-öt millió forintot kapni ilyen jellegű építkezésre, illetve a környezet javítására. Olyan sok jó pályázat érkezett, hogy különdíjat kap két másik intézmény is, akik a jövő évben fogják tudni megvalósítani ezeket a beruházásokat. Ilyen formában tulajdonképpen egy országos Anyák Háza program zajlik, amely mögött ott áll a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, illetve az EMMI egészségügyért és a családokért felelős államtitkársága is, valamint az Állami Egészségügyi Ellátó Központ, amely az állami kórházak fenntartó testülete, úgyhogy egy széles alapon álló pályázati rendszer kezdeményezője volt a Bethesda. Ezért adjuk mi ma ennek az eseménynek a helyszínt, és örülünk annak, hogy a családok és az egészségügy kapcsolata kinyílt. Ez nemcsak azért fontos, mert tudunk segíteni néhány embernek, hanem azért is, mert nagyon nagy a távolság sokszor az egészségügy és a társadalom között. Mondhatjuk, hogy ez egyfajta új gondolkodás, társadalmi párbeszéd, amely az egészségügyben is nehezen megy át, az egész működés hatékonyságát az eredményességét is javítja. Segítünk, hogy a család is megértse, hogy milyen beavatkozásra van szükség, vagy hogyan előzhető meg valamilyen betegség. Ezek szoros párbeszédekkel lehetségesek. Az ilyen akciók mögött a konkrét segítségnyújtás mellett az a szándék is áll, hogy párbeszéd alakuljon ki a családokkal és a társadalommal.

Hírek
Tizenkettedik alkalommal szervezik meg december első vasárnapján a Kárpát-medencei imanapot. A liturgiát idén a Tiszáninneni Református Nőszövetség állította össze.

A Reformáció arcai kerekasztal-beszélgetés keretében Horváth Gergellyel beszélget Hafenscher Károly és Gundel Takács Gábor november 29-én, azaz ma este19 órakor Budapesten, a Premier Kultcaféban.

A Téka újsághoz kapcsolódóan Rúfusz Ferenccel és Békési Sándorral lesz beszélgetés november 29-én, ma 18 órakor Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt.

A VilágEgyetemi Előadások keretében Viczián Miklós tart előadást a TERV és a tervek címmel december elsején, pénteken 18 órakor Budapesten, a Torockó tér 1. szám alatti református templomban.

Hafenscher Károly tart előadást Luther és Kálvin istentiszteletről szóló tanításairól november 30-án, csütörtökön 18 órakor Budapesten a Deák téri Evangélikus Országos Múzeumban.

Reformáció az Arany-emlékév tükrében címmel rendeznek szimpóziumot és díszdoktoravatást november 30-án, csütörtökön 11 órakor Debrecenben, a Hittudományi Egyetemen.

Adventi evangélizációs alkalmakat tartanak az országszerte. Többek között Ittzés István igehirdetésével december 3-án délelőtt 10 óra 30 perckor valamint 4-én és 5-én, hétfőn és kedden 18 órakor Pesterzsébet-Szabótelepen, a Mártírok útján, a református imaházban. Radvánszky Ferenc, kárpátaljai lelkész szolgálatával ma este 18 órakor Budapesten, a Pozsonyi úti református templomban. Budahegyvidéken ma, csütörtökön és pénteken 18 órakor Lányi Gábor hirdeti az Igét. Pócsmegyeren is 18 órakor kezdődnek az istentiszteletek. December 3. és 5. között pedig Végh Tamás Szentgotthárdon evangélizál.

Adventi családi délutánt szerveznek december 2-án, szombaton 15 órától Székesfehérváron, a Budai úti református templomban.

Az Úr nevét síppal, dobbal, dicsérjétek lanttal, kobozzal címmel ad koncertet a Kecskés Együttes december elsején, pénteken 18 órakor Budapesten, a Molnár utca 11. szám alatti Országos Idegennyelvű Könyvtár olvasótermében.

Adventfői ökumenikus zenés áhítatot tart Tata város hat kórusának egyesített énekkara és a Soltész István Kamarazenekar december 3-án, vasárnap 16 órakor Tatán, a református templomban. Ugyancsak adventi zenés áhítat lesz vasárnap 18 órakor Pátyon, a református templomban. 16 órakor pedig Rédén, ahol Dinnyés József reformációkorabeli adventi és karácsonyi énekeket énekel.

A Csillaghegyi Esték keretében Faggyas Sándor mutatja be a Protestáns Hősök című könyv második kötetét november 29-én, azaz ma este 18 órakor Budapesten, a Vörösmarty utca 2. szám alatt.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Kálvin Kiadó a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódva több tudományos könyv bemutatóját tartja november 30-án, csütörtökön 9 óra 30 perctől Debrecenben, az egyetem Zsibongójában.

Adventi előadások, istentiszteletek, beszélgetések lesznek december 1. és 3. között Balatonszárszón, a Soli Deo Gloria Családi Hotel és Konferenciaközpontban.

Fekete Ágnes áhítata:

Borostyán KJ


"Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt" Jób 16,16

Ősszel számomra az egyik legkedvesebb foglalatosság az, hogy piros leveleket gyűjtögetek, ezeket lepréselem, és nézegetem. Különös, hogy éppen az elmúlás, az ősz, a fák és bokrok vesztesége mennyire szép.
A piros szín a Bibliában kétféleképpen szerepel. Az élet és a fájdalom jelképei. Jób mondja magáról, hogy szeme kivörösödött a sírástól. A lehulló őszi, vereslő levelek is emlékeztetnek bennünket az elmúlás fájdalmára. Akár még lobogón is égetheti lelkünket a gyász. Bármennyire furcsa, szükségünk van erre az életben. Gyakran mondogatjuk egymásnak: "Ne sírj! Isten megadja a békét neked! Minden rendben lesz." Ehhez hasonló szavakkal szoktunk szembemenni a másik ember fájdalmával abban a hitben, hogy ezzel jobb lesz. De Isten néha engedi a vöröslő fájdalmat életünkben. Időnként félelmetes piroslásban láthatjuk életünk minden baját. A Mennyei Atya nem tompítja az elmúlás színeit, hanem teret ad a gyász égető érzésének is. Mintha még a természet is azt üzenné az ősz pirosló színeivel, hogy sírj csak bátran! Megvan a gyásznak ez az erős, lángoló része is, és ha ezt a szakaszt kihagyjuk, akkor nem fogjuk termékennyé tenni a veszteséget. Mert lehet benne rekedni egy-egy veszteségben. Vannak emberek, akik nem tudják elengedni a szüleiket, holtuk után is annyira kötődnek hozzájuk, hogy szinte ők élnek bennük. Az élet természetéhez tartozik az elengedés, a veszteség, és az is, hogy ennek van egy lángoló szakasza.
Tegnap látogatott meg egy ismerősöm, aki elmesélte nekem, mennyire kiégett, és nem tudja, hogy jó úton jár-e? Elmesélte azt is, hogy korábban volt egy komoly vitája valakivel, és úgy tűnik, ezt a konfliktust nem tudta igazán feldolgozni. Ott ég benne, ott vöröslik, de teljesen tehetetlennek érzi magát ezzel kapcsolatban. Elment az életkedve is. Azt mondtam neki, hogy jó úton jár! Végre kimondta azt, ami benne van. Igyekezzen megfogalmazni lelke mélyének fájdalmát, és engedje, hogy fellángoljon az az érzés, amit a környezete tanácsára, és egyfajta rosszul értelmezett önvédelemből elérzéstelenített. Ez a fájdalom majd életet ad ismét a többi területen is, és tovább fogja vezetni őt. Nem tudom, jól mondtam-e, nem tudom megértette-e, csak reménykedem. Nem lehet fájdalommentesen élni. Nem lehet úgy tenni, mintha a dolgok mindig rendben mennének. A vörös szín ezt jelképezi mindennapjainkban. És régen az emberek eszébe juthatott az áldozat vére. Egy állat életét adták oda azért, hogy Isten irgalmát és hatalmát megkapják. Az áldozat ma mást jelent. Az adás, a jótékonyság, önmagam odaszánása, hogy dolgaimat leteszem Isten kezébe, ezek mind-mind eszünkbe juthatnak egy vörös falevélről. Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy évről évre részt vegyünk ebben a gyönyörű, őszi búcsúzkodásban, és átengedjük életünket az elmúlás számára.
De az is igaz, hogy minden ilyen elengedés valami újat hoz el az életünkben. Ha végig járjuk azt az utat, amit egy falevél, akkor élet és erő származik egy-egy fájdalommal teli folyamatból.
A legéletesebben ezt maga Jézus mutatja meg nekünk, akinek a keresztfáját az új életfájának is nevezzük. Ha az Ő pirosló, tüzesítő szeretetét megsejtjük, akkor életünk igazán gyümölcsöző lesz. Ezt adja meg nekünk Isten! Ámen.

www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva