Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | áhítatok | archívum | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

Református Félóra - 2017. december 20.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntöm hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Karácsony közeledik, a 2017-es év pedig lassan távolodik. Mintha az egész életünk ebben a pulzálásban folyna, az idő egyszerre röpül, egyszerre baktat, egyszerre csodás ünnep, és egyszerre szürke hétköznapok rohanása. De talán, az ünnepre készülve a csoda domborodik ki. Most egy olyan művészeti műhelybe látogatunk el, ahol ezt a kettősséget élik meg és alkotják folyamatosan. Végh Lajos és Városi Gabriella homokanimációs művészekkel beszélgetek, akik bemutatják a Reformáció 500. évfordulójára elkészített alkotásukat is.

Végh Lajos és Városi Gabriella


Városi Gabriella: Amikor megszületett a kisfiunk, akkor éltem át, hogy milyen nagy csoda történt, hisz felfoghatatlan és megfoghatatlan, tárgyi, földi dolgokkal egyszerűen nem lehet megmagyarázni ezt az érzést. Szerintem bármilyen hétköznapi életben felmerülő problémára, gondolatra, vagy útválasztásra segítséget nyújt a Biblia.
Végh Lajos: És a hit, mert egyre közelebb hozzák hozzánk Istent. Ha jobban végiggondoljuk a mai világunkat, egyre kevesebb olyan dolgot látunk, amiben igazán lehet hinni. Az egyházi közösségekben való találkozások alkalmával mindig boldog embereket látunk, és ez ránk is ránk ragad.
Fogunk egy marék homokot és kicsit, "játszunk" vele. Isten porból teremtett minket, és mi is ebből a porból alkotjuk meg a figuráinkat. Ugyan a filmkockák megőrzik egy-egy előadás lenyomatát, de maga a matéria meghal az előadás végén. Jó megjelenési forma, amelyben a teremtéssel, az élettel és a halállal találkozunk. Porból lettünk és porrá leszünk. A vizualitás a világ velejárója, és hasonlít a krisztusi tanításhoz, hisz Ő is képeket használt.
Fekete Ágnes: Valóban, Jézus állandóan képekben beszélt.
Városi Gabriella: A homokanimációnak van egy folytonossága, mindig valamiből alakul valami, és aztán az átalakul valamivé miközben az előző eltűnik. Egyszerre meghal, és egyszerre új születik. Ugyan néha rögzítjük az előadást, sőt még meg is vágjuk a videót és föltesszük az internetre, de az élő előadás sohasem lesz kétszer ugyanolyan. Hol szomorúbb az a fej, hogy elgondolkodóbb az az arc.
Fekete Ágnes: Tényleg a hit szemével látott élet ez! Folyamatosan a porból való alakulás...
Végh Lajos: Benne van a pillanat varázsa ebben a műfajban, mert mindig változik.
Városi Gabriella: Nyilván van egy tematikája, egy története az alkotásunknak. Föl van építve. Ha van egy lyuk a monitoron, akkor még odarajzolunk valamit.
Ez a reformáció ötszázadik évfordulójára készült bibliai témájú előadás.
Végh Lajos: A Baár-Madas gimnáziumnak készült ez az előadás, amit most megmutatunk.
Fekete Ágnes: Mit látunk itt?
Városi Gabriella: Homokkal van felrajzolva. Volt egy közös istentisztelet a reformáció projekt hét záróeseményeként. Ott voltak szülők, diákok, tanárok. Nagyon sokan voltak. Tele volt egy tornaterem, mégis nagyon családias hangulata volt az egésznek. Amíg zajlott az istentisztelet ez a nyitókép volt kivetítve a falra.
Fekete Ágnes: Soli Deo Gloria. Luther. Kálvin. Reformáció 500. 2017.
Városi Gabriella: Igen. Az öt fő hittétel fog megjelenni az előadás közben.
Fekete Ágnes: Az úgynevezett sola-k. Egyedül Krisztus. Egyedül hit által. Egyedül kegyelemből. Egyedül a Szentírás és Egyedül Istené a dicsőség.
Városi Gabriella: Úgy van! Ezeknek az alakoknak a kidolgozása egy kicsit hosszabb idő, ezért is ez a kezdőkép.
Fekete Ágnes: Homokot szórunk le úgy, hogy az kiadja Kálvint.
Városi Gabriella: Igen. Most így meghúztam az ötszáz nullájának a közepét körömmel, az ujjam szélével.
Fekete Ágnes: Mennyi idő volt ezt a Kálvint megrajzolni?
Városi Gabriella: Kálvin bonyolultabb, és egyébként egy rézkarc alapján készült.
Fekete Ágnes: A prém, meg a kis mintázata is benne van homokból.
Városi Gabriella: Üveglapon dolgozunk. Két rétegben van a rendszer. Alatta van egy nagy képernyő, amin mehetnek háttérben más animációk.
Fekete Ágnes: Monitoron is beúszik, mondjuk egy hal, és készül homokból is egy hal?
Végh Lajos: Így van!
Városi Gabriella: Vannak olyan eszközeink, amelyeket magunknak fejlesztettünk. Például ezt a vékony vonalat ide az orrához ezzel húztam bele.
Fekete Ágnes: Agyagozásnál vannak ilyen kis finomító lapok.
Városi Gabriella: Igen, egy simító. Az előadás közben egyik képből alakul ki a másik. Éppen ezért nagyon fontos, hogy viszonylag gyors, összetett, praktikus mozdulataink legyenek. Mutatok még egy dolgot. Egy kis homokot elterítünk, és ez például egy hajó. Így lehet a formákat kialakítani.
Fekete Ágnes: Tehát gyakorlatilag van egy aránylag egyenletes homokfelület, amelybe lyukakat húzogattok valamilyen eszközzel.
Városi Gabriella: Igen. Fény-árnyék játék. Ahol több a homok, ott sötétebb, ahol kevesebb, ott világosabb a kép.
Fekete Ágnes: Negyedik már egy kicsit a modern világ felé hajlik.
Városi Gabriella: Igen, a modern világot szeretné mutatni. Elérkeztünk a mába, a jelen pillanatba.
Végh Lajos: Közben egy Eric Clapton számot hallhatunk a Tears in Haeven-t, azaz Könnyek a Mennyországban.
Fekete Ágnes: Az hogy jött a Sola Sripturához?
Végh Lajos: Egy útmutatás a jelenkornak, hogy érdemes a Biblia felé fordulni az életünk folyamán, ha nehéz helyzetbe kerülünk, és egyébként is.
Városi Gabriella: A jelenkor embere ugyanúgy megtalálhatja a kérdéseire a választ a Bibliában, mint ahogyan a régi korok emberei.
Fekete Ágnes: Ott egy nő meg egy férfi figura.
Végh Lajos: Gondolhatunk a szentcsaládra is, de én inkább egy mai családra asszociálok, az apa, az anya és a gyerek. Megjelenik a bor, Krisztus vére. Szerintem egyértelmű.
Fekete Ágnes: A bort úgy ábrázoltátok, hogy megtelik a kancsó.
Városi Gabriella: Hogy legyen ott is egy pici mozgalmasság.
Végh Lajos: Maga a homokanimáció az 1950-es évek Amerikájában született. Kockánként készültek az animációs filmek.
Városi Gabriella: Tengerképpel indul a mi történetünk. Nap, víz, levegő, tenger, természeti elemek.
Végh Lajos: Utána megjelenik még egy kisebb madáralak is, onnan kerülünk át a Paradicsomba, ahol Ádámmal és Évával találkozhatunk. Megjelennek az almák, és az egyik alma, amelyikbe beleharaptak áttranszformálódik, végül egy kard szimbolizálja a Paradicsomból való kiűzetést.
Városi Gabriella: Abban volt egy kis szándékosság, hogy a madarak nem egyformák, van köztük ragadozó is. A természet sokféleségét szerettem volna ezzel megmutatni, hogy mindenféle élőlény létezik. Nem arról van szó, hogy most ezt szeretjük, azt nem szeretjük.
Fekete Ágnes: Így teremtette Isten a világot.
Városi Gabriella: Így alakult ki a rend, hogy van ragadozó és van növényevő is, és ők együtt élnek.
Fekete Ágnes: Végülis a kiindulópont a teremtés, de az Isten világa elromlott, és jött a kiűzetés a Paradicsomból, majd megjelenik Jézus és a Solus Christus felirat.
Városi Gabriella: Igen. Mivel a reformáció egyik lényege, hogy ne legyen Isten ábrázolva, így a szimbólumok maradnak. A szemet megjelenítettem.
Végh Lajos: A hajó, amelyet egy hármas ablakon keresztül láthatunk, szimbolizálja az utazást, hogy megérkezett a hit. A hármas ablakból lesz a három király. Alul jelenik meg a gyermek Jézus. Ez alakul át. Máriát láthatjuk, amint az ég felé nyújtja a karját, fátylát lebegteti a szél, és a háttérben megjelenik a Golgota. Ebből a jelenetből jutunk el a mai korba. Akkor megszólal az Eric Clapton. Találkozunk a Szentcsaláddal vagy a saját családunkkal. Jézus Krisztus véréből hitet és reményt kapunk.
Fekete Ágnes: Olyan szépek voltak ezek a képek.
Városi Gabriella: Azt vettem észre, hogy ahogyan ezt a két alakot rajzoltam fel, egyre inkább olyan lett, mintha magunkat ábrázoltam volna.
Végh Lajos: Van egy három és fél éves kisfiunk. Most lett kész a műterem is. Fönt dolgoztunk. Andor fiam hozta a kis sámliját, fölállt és megalkotta a saját koncepcióját, az utolsó képkockámból. Akkor örültem, hogy érdekli a gyereket ez a dolog, de elhatároztam, hogy addig nem csinálok ilyen jellegű feladatokat, amíg kész nincs a műterem, ami szigorúan apa és anya munkahelye.

Fekete Ágnes: Most Debrecenbe látogatunk el Pálóczy Alexandra segítségével. Az ottani református általános iskola negyedik osztályosai a Kenézi Gyula Kórház idősei számára készítettek meglepetéseket. Ez egy tudatosan felépített szeretetszolgálat volt. Kalmár Zsoltné osztályfőnököt is hallják majd dákjaival együtt, akik Virányi András, Lippai Csenge, Demjén Zsuzsa, Wagner Ferenc.

Debreceni negyedikesek


Ének:
Betlehemi csillag csodafényt ád,
Hirdeti az ég, föld nagy Királyát,
Bölcsek és pásztorok,
bölcsek és pásztorok őt imádják.

Tanuló:Szoktunk kézműves ajándékokat készíteni.
Tanuló: Például dekupázs technikával készítettünk a szülőknek képeslapot, és csomagolópapírból is csináltunk kis ajándékokat.
Tanuló: Ági néni kitalálta, hogy lehet kétfajta hópelyhet csinálni. Volt, aki tetszőlegesen összehajtotta a lapot, hópelyhes mintát vágott bele, és volt, aki hajtogatott. Abba is kellett egy kicsit vágni.
Tanuló: Erre a szeretetszolgálatra most könyvjelzőket csináltunk, aminek kilyukasztottuk a tetejét és kis szalagot fűztünk bele. Szaloncukrot is adtunk az időseknek.
Pálóczy Alexandra: Szerintetek miért jó adventben kézműveskedni?
Tanuló: Mert másoknak csinálunk ajándékokat, és jól esik elkészíteni és átadni is.
Tanuló: Így fényt hozunk a mindennapi életükbe.
Tanuló: Igaz, hogy ők alig hallanak, de érezték, hogy szeretettel készülünk a műsorra, és örültek nekünk. Azt mondták, hogy aranyosak vagyunk.
Tanuló: Hoztuk a hangszereket is.
Tanuló: Református iskolába járunk, ahol az egyházi éneken, énekórán, hittanon állandóan énekelünk. Tényleg egy nagyon énekes osztály vagyunk.
Tanuló: Én most azért várom legjobban a karácsonyt, mert a testvérem már egyetemen van Budapesten, és nagyon-nagyon keveset szoktam találkozni vele. Nagyon sok zéhát írt és az egyik nem sikerült neki, ha újból nem fog sikerülni, akkor nem tud hazajönni, és akkor nekem nem lesz teljes családi érzésem.
Pálóczy Alexandra: Reméljük, sikerülni fog neki!
Tanuló: Minden vasárnap meggyújtjuk az adventi gyertyát.
Tanuló: Nekem is nagyon jó érzés, hogy meggyújthatjuk a negyedik gyertyát és pihenhetünk.
Kalmár Zsoltné: Ez az adventi szolgálat nagyon jó lehetőség volt arra a gyerekeknek, hogy találkozhassanak az idősekkel, a betegekkel, hogy feléjük forduljanak. Zenéltünk és énekeltünk együtt. Nagyon jól tudjuk, hogy az idős embereknek egy jó szó, egy őszinte megnyilatkozás, egy bátorítás nagyon sokat jelent. A látogatás előtt beszélgettünk az idősekről, hiszen a gyerekek közelében is van nagypapa, nagymama, barát, rokon. Az idősek velünk élnek és mi felelősséggel tartozunk értük.
Tanuló: Nagyon jó volt készülődni. Mindenki szépen énekelt és örömmel töltött el bennünket, hogy átadhattuk ezt az ajándékot.
Tanuló: Amikor szerepeltünk nagyon sokan mosolyogtak ránk, és nagyon jó érzés volt visszamosolyogni nekünk. Az elején egy kicsit megijedtünk, mert nem láttunk még olyan sokszor beteg embereket, de mikor elkezdtük a műsort szinte barátokként tekintettünk rájuk. Fantasztikus érzés volt, amikor megtapsoltak minket. Egy kicsikét féltünk az elején, de a végén már egy családdá alakultunk.
Tanuló: Az osztályunknak nagy közös és kedvelt programja, amikor együtt éneklünk. Kint is szoktunk énekelni. Mi egy dalos osztály vagyunk, és nagyon szeretünk énekelni, mert ez összehoz minket.

Fekete Ágnes: Az elmúlt héten átadták a Károli Gáspár Református Egyetem Benda Kálmán Bölcsészettudományi Szakkollégiumát. Fekete Zsuzsa kérdezte Sepsy Enikő dékánt.

Szabó István és Sepsy Enikő a Benda Kálmán Szakkollégium átadásakor


Sepsy Enikő: Ez egy nagyon egyszerű és természetes folyamat volt. 2010-ben merült föl a kollégium ötlete. Azóta majdnem megduplázódott a bölcsészkar hallgatói létszáma, és azok a tehetséggondozó műhelyek, TDK körök, amelyek addig működtek, nem bizonyultak elegendőknek a legtehetségesebb hallgatók kiválasztásához. Tehát ahogy elérte az egyetem és a kar mérete a kritikus tömeget, automatikusan adódott a gondolat, hogy a kiscsoportos oktatást, a tehetségekkel való foglalkozást egy önálló intézményben kell folytatnunk, és a jogi keretek a szakkollégium alapítását tették lehetővé. Nem volt ismeretlen számunkra ez a modell. Több kollégám, vezetőtársam volt Eötvös kollégista, ahogy én is. Természetszerűen adódott az a gondolat, hogy az a környezet, amelyben mi fölnőhettünk az ELTE tömegképzésében annakidején, jó lenne, ha megadatna a hallgatóink számára is.
Fekete Zsuzsa: Bogárdi Szabó István a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke azt mondta a megnyitón, hogy itt nem abban a darálóban lehetnek az egyetemisták, mint az egyetemen, hanem valami többletet kaphatnak, itt szellemi emberré válhatnak. Mi kell ehhez?
Sepsy Enikő: Nagyon sok minden. Ez egy nagy feladat előttünk, de nagyon bízunk abban, hogy képesek leszünk végigvinni. Azonban az tény, hogy ez nagy felelősség. Először is azt szeretnénk, ha az itteni munka nem pusztán az érdemi képzés kiegészítőjeként, arra rátéve, pluszként jelenne meg a hallgatók életében, hanem bizonyos egyetemi órákat ez a munka kiváltana. Tekintettel arra, hogy itt kicsit intenzívebben kell számot adni, bizonyos dolgokból átlagot kell hozni, nyelvvizsgától függetlenül minden félévben nyelvórákra kell járni. Nagyon fontos számunkra, hogy a kikerülő hallgatóink majd idegen nyelven is képesek legyenek megnyilvánulni és előadni. Ez a többlet a többi diszciplináris vagy a tudományt előtérbe helyező szakkollégiumokhoz képest. Ezen kívül nagyon szeretnénk a testi, lelki egészségre figyelni, a spirituális életre, az egyházi fönntartás adta keretek lehetőségébe is bevezetni a hallgatóinknak. Ennek a formáit mi magunk is folyamatosan keressük. Jelen pillanatban is van egy ilyen kurzusunk, amellett, hogy a bölcsészkaron is van bibliaismeret és egyházismeret kurzus, amely kötelező minden egyetemre belépő hallgatónak. Amellett szeretnénk majd itt működtetni egy szakkollégiumi imaszobát. Természetesen ez egy szűrő, hogy törekszünk a felelősségvállalásra, hogy minden szavunk mögött ott legyünk mi magunk teljes súlyunkkal, felelősségünkkel és vállalásunkkal.
Fekete Zsuzsa: Jelenleg hetvenhat hallgatója van a kollégiumnak. Említette, hogy kilencven százalékuk vidéki. De mit lehet még tudni a hallgatókról azon túl, hogy nyáron egy szigorú felvételin mentek át?
Sepsy Enikő: Nyolc műhelyben dolgoznak. Történettudományi műhely, irodalom- és kultúratudományi műhely, művészettudományi, társadalomtudományi, pszichológiai, nyelvtudományi, tanárképző műhely. Nagyon sokfélék a hallgatóink. Voltak már most is lemorzsolódások. Van, aki nem bírja a terhelést. Elég sok hallgatónknak dolgoznia kell ahhoz, hogy az egyetemen tanulhasson, még akkor is, ha állami finanszírozott. Ez is egy új jelenség, a mi valamikori diákéletünkhöz képest. Ezzel is számolnunk kell. Van a képzésnek egy általánosabb része, és van egy személyre szabott része, amit tutorálásnak hívunk.
Fekete Zsuzsa: A hallgatók ugyan nem láthatják, de ez egy nagyon impozáns, nagyon szépen felújított épület.
Sepsy Enikő: Huszonegy apartmant sikerült kialakítani ebben a valamikori bérházban, mert ahogyan a püspök úr is említette a megnyitón, 1932 és 1942 között a KIE működött itt, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, amely egy nemzetközi szervezet magyarországi tagozata volt. Ez volt az első székházuk. Pógyor István neve kiemelendő, akinek majd szeretnénk egy emléktáblát is avatni tavasszal. Valamikor ők vásárolták meg ezt a bérházat. Ez egy körfolyosós épület, de Ónodi Szabó Lajos terveinek köszönhetően sikerült kialakítani olyan tereket, hogy minden apartmanhoz tartozik egy önálló konyha és fürdőszoba. Többségükben kétágyas szobákban, huszonegyedik századi körülmények között laknak a hallgatóink.

Hírek
A végéhez érkezik a Szentírás vándorútja a Tiszántúlon programsorozat. Január elseje óta a különleges míves Biblia eljutott mind a 414 tiszántúli református gyülekezetbe és Bojt, Biharkeresztes, Ártánd, Told és Berettyószentmárton után december 31-én, vasárnap 16 órakor visszaérkezik a Debreceni Nagytemplomba.

Családi napot és Civil konferenciát tartanak igehirdetéssel, beszélgetésekkel szemléletformáló foglalkozásokkal december 22-én, pénteken 16 órától Debrecenben, a Dorcas Campingben.

A karácsonyi ünnepekben december 25-én, hétfőn délelőtt a közmédia Duna csatornája református ünnepi istentiszteletet közvetít a Debreceni Nagytemplomból, ahol Fekete Károly hirdeti az Igét. Az ünnep másnapján pedig délelőtt 10 órától a Kossuth Rádióban a Budapest-angyalföldi gyülekezetből lesz közvetítés Szloboda József esperes igei szolgálatával.

Adventi koncertet ad a felvidéki gyülekezetek megsegítésére "Nékünk ez napon születék..." címmel a Tabulatúra Régizene Együttes és Gulyás Csilla hárfaművész december 22-én, pénteken 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban. Az előadás háziasszonya Póka Éva színművésznő lesz.

Matutinumot azaz karácsonyéjszakai virrasztó imaórát tartanak a debreceni egyházzenészek énekével december 24-én, szenteste 22 órától a debreceni Kistemplomban.

Johann Sebastian Bach Karácsonyi oratóriumát adja elő a Lutheránia Énekkar december 23-án, szombaton 18 órakor Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban.

Adventi zenés istentiszteletet tartanak Százvai László lelkipásztor és Pintér Béla énekes szolgálatával december 20-án, azaz ma 17 órakor Bodrogolasziban.

A Gemma Énekegyüttes ad karácsonyi koncertet ma este 18 órakor Budapesten, a Kálvin téri református templomban.

Karácsonyra hangolva címmel ad koncertet Karsai Ildikó, Balogh Tibor valamint más magyar és külföldi zenész és énekes december 23-án, szombaton 14 órakor Budapesten, az Etele út 55. szám alatti gyülekezeti teremben.

Magyarország Bibliája - Európa Bibliája címmel nyílt bibliatörténeti kiállítás Budapesten, a XVIII. kerületi Kondor Béla Közösségi Házban. A tárlat december 29-ig látogatható.

Luther Márton és Martin Luther King elképzelt beszélgetéséből írt ragtime-operát Ittzés Tamás és Lanczkor Gábor Lutherek címmel. Ezzel a darabbal zárja a Reformáció Évét a debreceni Csokonai Színház december 30-án, szombaton 20 órakor, illetve december 31-én, vasárnap 17 órakor.

Fekete Ágnes áhítata:

Homokanimációs karácsonyi üdvözlet


"Bement Máriához az angyal, és ezt mondta: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van...A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hívatik, Isten Fiának. Mária ezt mondta: Íme, az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint." Lukács 1,28. 35. 38.

Máriában az a különös, hogy valami hihetetlen egyensúlyt talált meg, amikor megkapta Isten küldetését. Az egyensúly, a harmónia talán a legnagyobb hiánya életünknek. Végletek között hányódunk. Hiszen ha nekünk azt mondaná valaki: Te próféta vagy, menj és mondj el valamit valakinek! Akkor minden bizonnyal kétféle választ adnánk erre aszerint, hogy milyen az alkatunk. Az egyik talán ez lenne: Micsoda? Engem választottál ki? Mennyire igazad van, köszönöm, valóban kiválasztott vagyok! A másik válasz pedig ez lenne: Micsoda? Én kiválasztott? Itt valami tévedés történt, mert én nem vagyok erre alkalmas.
De Mária nem méricskélt semmit. Sem túl kicsinek, sem túl nagynak nem gondolja magát. Nem ahhoz mérte az angyal szavát, amit ő saját magáról gondolt. Hanem hagyta Istent, hogy döntsön úgy, ahogyan akar. Nagy dolog ez az egyensúly. Hiszen mi mindig a két végletbe esünk: Vagy megbocsáthatatlan bűnös embernek gondoljuk magunkat, vagy pedig a tömegből kiemelkedő farizeusnak. Vagy túlságosan kicsinek, vagy túlságosan nagynak. De Isten nem olyan, hogy egy mércével nézi az embereket, mintha valami casting lenne az Ő ügye, és nem mércével a kezében nézeget minket, vajon alkalmasok leszünk-e a megfelelő szerepre. Az Ő szempontjai a szív mélyén vannak.
Mária azzal, hogy ezt az egyszerű mondatot kimondta: Legyen nekem beszéded szerint, szíve arányosságát megtalálta, és bekerült Isten különleges történetébe. Persze mindannyian benne vagyunk abban a történetben, nem is lehet azon kívül lenni. Csakhogy Augustus császár csak mellékszereplő volt ott, Mária, ez a pici, talán tizenhárom éves kislány pedig főszereplő lett. Isten látásában harmónia van, éppen ezért mások az arányok, mint itt a földön. Aki itt óriásinak tűnik, amiért egyfolytában szaladgálunk, arról nála kiderül, hogy jelentéktelen körülmény. Ami pedig itt nem tűnik fel, azt hisszük, egy kis porfészek, Betlehem jelentéktelen hétköznapi eseménye, az a világtörténelem központja.
Isten világának mások az arányai. Ha megfigyeljük a karácsony körüli történeteket, mindegyikben benne van ez a furcsa, másféle harmónia, megváltozott szereposztás. A királyok letérdelnek az új uralkodó előtt. A pásztorok Isten követeivé lesznek. A pap megnémul, egy kislány pedig Istenről énekel. Igen, Isten története a szívünk szemével látható, és nem a földi viszonylatokat jól méricskélő szemünkkel. Ezért ha karácsonyt ünnepelünk, akkor a szívünkkel kell látnunk. Különben megmarad a csili-vili, megmaradnak az ünnep körülményei, díszei, de a lényeg kipotyog belőle.
Máriában az volt a különleges, hogy túl tudott látni saját körülményein, kicsiségén, szegénységén, és meglátta Istent. Mi egy életen át szinte a körülményeken dolgozunk. Éjt nappallá téve azon fáradozunk, hogy azok a viszonylatok, amik között élünk jól alakuljanak. Jó helyen lakjunk, eleget együnk, egészségesek legyünk mi is és családunk is, meleg legyen télen, hideg legyen nyáron. Ezekre a körülményekre valóban szükség van. De ezek csak a bölcsők ahhoz, hogy Isten megszülessen. Mária tudta ezt, ezért túl tudott látni saját életén, és ezen a világon elsőként testében befogadta a Megváltót.
Mindannyiunk példája ő, mert mi mindannyian Isten bölcsőjévé, templomává, otthonává lehetünk. Ezt adja meg Isten! Ámen.
EZEKKEL A GONDOLATOKKAL KÍVÁNOK ÁLDOTT, SZÉP KARÁCSONYT!