Református Félóra
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
Református Félóra - 2018. május 23.

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Pünkösd ünnepe után vagyunk. Ekkor az történt, hogy Isten a legkülönfélébb nyelven megszólította az embereket. Egy nyelv a jelnyelv, amelyet siketek beszélnek, azaz jelelnek. A Magyar Bibliatársulat támogatásával már régóta tervezik, hogy egy jelnyelvi Bibliát hoznak létre. Erről olvashatunk a www.reformatus.hu honlapon is. Most egy jelnyelvi tolmáccsal, Kompán Juliannával beszélgetünk arról, hogy milyen is ez a nyelv?

Kompán Julianna


Kompán Julianna: Több részből áll a jelnyelv, a kezek mozdulata mellett fontos, hogy hogyan állnak az ujjak, hogy melyik ujj hogyan mozdul. Az is jelentős, hogy hol van kivitelezve a jel, a fejemnél, a testemhez közel vagy annál távolabb. Vajon a másik kezem hogyan áll közben? Fontos a mimika is.
Fekete Ágnes: Azt figyelem, hogy nagyon megtanultál artikulálni, hiszen ez is fontos.
Kompán Julianna: Igen, nagyon fontos az artikuláció is, mert kiegészíti a jeleket. Ugyanúgy, mint a hangzó nyelveknél, minden országnak van saját jelnyelve, és vannak nyelvjárásai. Magyarországon például hét jelnyelvi nyelvjárás van. Ez annak megfelelően alakult ki, hogy hét siketiskola van, és akik azokban az intézményekben tanultak, kicsit különböző jeleket használnak, de megértik egymást.
Fekete Ágnes: Tudsz példát mondani? Most ezt én vissza fogom fordítani hangra, mert most fordított a helyzet, hiszen a hallgatók nem látják.
Kompán Julianna: Például a csütörtök. Budapesten a hüvelykujj válltól lefelé mozdul, viszont a váci csütörtöknél a középsőujj és a hüvelyujj összeér, és abból egy kipöccintő mozdulatot teszünk. De teljesen megértik egymást a más-más nyelvjárást beszélők. A tolmácsolás közben sok olyan új szóval is találkozunk, például ilyenek a foglalkozásokhoz kapcsolódó szavak, amelyekre nincsenek még jelek. Ilyenkor a tolmács vagy hirtelen kigondol egy jelet, amely vizuálisan köthető a szóhoz, vagy kénytelen lebetűzni a szót.
Fekete Ágnes: Voltál már ilyen helyzetben?
Kompán Julianna: Természetesen, elég gyakran adódik ilyen helyzet akár egy konferencián, akár az oktatásban vagy a médiában. Például előfordult, hogy az egyetem gépészeti szakán tolmácsoltam, és ott a gyakorlatnál különböző dolgokat építettek be a motorba. Mivel láttam, hogy miként néz ki ez a motor, hozzá igazodva tudtam jeleket alkotni. Ha egy elméleti órán lettünk volna, valószínűleg csak betűztem volna ezeket a dolgokat.
Fekete Ágnes: Nagyon érdekes az, hogy a jelnyelv mindent leegyszerűsít és képivé tesz ugyanúgy, mint ahogyan a magyar nyelv is egy erősen képi nyelv.
Kompán Julianna: Igen. Végülis olyan, mintha festenénk egy képet, vagy néznénk egy videót, Például a főzés jele az a mozdulatsor, ahogyan a fakanalat mozgatom az edényben.
Fekete Ágnes: A hit tényleg egy elvont dolog. Mennyire lehet átadni a hittartalmakat?
Kompán Julianna: Ez nagyon fontos kérdés. A szakdolgozatomat is erről írtam, hogy mennyire fontos a hallássérült személyeknek, hogy olyan tolmácsuk legyen, aki maga is hívő ember. Sok múlik a tolmácsoláson, azon, hogy az a tolmács éppen mit gondol arról az eseményről. Bár nem szabad véleményt alkotnunk, de úgy gondolom, hogy az egyházi tolmácsolásban ez mégis nagyon fontos. Ha én hiszem azt, amiről beszélnek, hiszek Istenben, tudom, hogy Jézus értem jött el a földre, és értem halt meg, akkor teljesen máshogy fogok tolmácsolni, mint egy olyan személy, aki nem is ismeri a bibliai történeteket.
Fekete Ágnes: Ez nagyon érdekes! Magyarán szólva a jelnyelvi tolmácsolás egy magasabb fokú hitelességet kíván meg, mint a hangzó nyelvi tolmács.
Kompán Julianna: Mondhatjuk így is, igen.

Áldás, békesség!


Fekete Ágnes: Tehát az egész gesztusrendszered, az egész személyiséged beszél, és mindenki tudja, hogy a testbeszéd a kommunikációnk hetven százaléka.
Kompán Julianna: Igen, az arc is nagy szerepet tölt be a jelnyelvben. Tényleg látszik az, ha a tolmács hiteles, és az életével is tud tolmácsolni. Nekem azt mondta egyszer egy siket lelkész, hogy ilyen közegben az a jó tolmács, akinek a szíve is siket. Ez engem akkor nagyon megérintett: Igen, siket szív kell ahhoz, hogy tolmácsoljon valaki. Ezt azóta is tapasztalom, hogy ha vasárnap elmegyek tolmácsolni akár istentiszteletre, akár misére, azoknak a személyeknek nagyon fontos, hogy olyan tolmács legyen ott, aki maga is hisz, és ismeri a Bibliát. Hiszen eleve sokat számít a tolmácsolásban a háttérismeret, például a liturgia kötött részeinek az ismerete.
Fekete Ágnes: Mi például "Isten" jele?
Kompán Julianna: Fölmutatok az égre.
Fekete Ágnes: Két ujjal?
Kompán Julianna: Két ujjal,igen. Amikor a gyerekekkel énekelünk, velük is az égre szoktunk mutatni, ha Istenről van szó.
Fekete Ágnes: Hogyan jeleled azt, hogy hinni?
Kompán Julianna: Az egy nagyon különleges jel, mert a hit nemcsak egyféle lehet. Az egyik jel, amikor úgy hiszek vakon, hogy semerre se nézek.
Fekete Ágnes: Ez olyan, mint a ló szemellenzője?
Kompán Julianna: Igen. És van az a hit, ami több mint ismeret, amely már Istenbe vetett bizalom is, tehát fejjel és szívvel is történik. A "hiszem" jelénél a fejtől indulunk és a szívnél ér véget a mozdulat. Ebben egy picit több van.
Fekete Ágnes: Ez nagyon szép!
Kompán Julianna: Nekem is nagyon tetszik. Egy kicsit képivé kell tenni a fogalmakat. Például a Jézus jele nemzetközileg is az, hogy a szögek helyére mutatunk rá. A tenyérbe a másik kéz ujja kerül. Jézus személye sok mindent jelenthet, máshogy gondolkodhatnak róla az emberek, de mégis ez a lényeg, hogy értünk halt meg.

Kompán Julianna, Hafenscher Károly


Fekete Ágnes: A Szentlélek hogyan mutatható meg?
Kompán Julianna: Ez egy szóösszetétel: a szent és a lélek.
Fekete Ágnes: Hogyan jelelhető a szent?
Kompán Julianna: Ezt a különböző felekezetek máshogy jelelik.
Fekete Ágnes: Még a siket ökumenére is szükség van ezek szerint...
Kompán Julianna: Igen. Legalább négy-ötféle jel van rá. Az egyik szent, a tiszta jelből jön. Arra utal, hogy ami szent, az tiszta. Van, aki a glóriát mutatja a fej fölött a szenthez. Van, aki más kézformával, de szintén a fejtől indul: a dicsfényre utaló mozdulatot tesz. Sok olyan jel van, amely olyan, mintha egy festményről lenne leszedve.
Fekete Ágnes: És a Lélek?
Kompán Julianna: Mintha egy L betű lebegne a szívnél.
Fekete Ágnes: Te hogy jeleled a Szentlelket?
Kompán Julianna: A tisztával azonosítom, azt a jelet használom inkább.
Fekete Ágnes: Tiszta és Lélek.
Kompán Julianna: Igen. Igazából sok múlik azon, hogy ki ül velem szemben, és neki milyen szókincse van.
Fekete Ágnes: Ahogy beszélgettek egy idő után rájössz, hogy neki mit hogyan kell tolmácsolni?
Kompán Julianna: Igen, az gyorsan kiderül, hogy mennyire kell egyszerűsíteni vagy mennyire követhetem az ott elhangzó szöveget. Mert van olyan, aki minden szót fog érteni, de olyan is előfordul, hogy valaki nem ismeri az elhangzott idegen szavakat, akkor először még mindent magyarra kell fordítani, és a magyart a jelnyelvre.
Fekete Ágnes: Ez már dupla tolmácsolás!
Kompán Julianna: Valóban.
Fekete Ágnes: Ez egyfajta pedagógia is?
Kompán Julianna: A tolmács nemcsak egy szolgáltatást nyújt. Itt nagyon sok a szociális- és a pedagógiai része is. Például én letolmácsolom azt is, hogy most csöndben kell maradni, mert a többiek csöndben vannak, mert várjuk, hogy beérkezzen a lelkész, vagy éppen orgonaszó van. Fontos, hogy a siket is tudja, hogy mi van körülötte: csönd vagy éppen hangzavar van még az elején, amikor érkeznek az emberek.
Fekete Ágnes: Hogy mutatod a hangzavart? ... A két kéz összevissza járkál, ilyen káoszt mutat egy kicsit.
Kompán Julianna: Igen. Fontos ezeket is jelezni.
Fekete Ágnes: Akkor ezt jelenti az, hogy a szíve is siket, amikor a tolmács empatikusan beleképzeli magát a siket helyzetébe?
Kompán Julianna: Vannak olyan esetek, amikor átfolyik a tolmácsokon az, ami elhangzott, de vannak olyan helyzetek, amikor bennünk is megmarad az üzenet. Kilépünk a templomajtón és utána még tudunk beszélgetni róla. Van olyan hallássérült, akivel még a templom előtt is beszélgetünk az elhangzottakról.

Református


Fekete Ágnes: A református hogyan van jelnyelven?
Kompán Julianna: Ez az R betű, az álltól megy föl a homlokig. Van több olyan jel, amely kezdőbetűre épül. A katolikus például egy keresztrajzolás, az evangélikus az a kőtáblákat jelképező nyakkendő, amelyet a Luther-kabáthoz vesznek föl a lelkészek. A baptista pedig maga a bemerítés jele.
Fekete Ágnes: Járnak református templomba hallássérült emberek?
Kompán Julianna: Van, aki szeret integráltan járni református istentiszteletre vagy misére. Volt olyan református templom, ahová rendszeresen jártam. De esküvőre, keresztelőre, temetésre is hívnak tolmácsot. Most nem rég voltam egy keresztelőn.
Fekete Ágnes: Hogyan találnak meg az emberek?
Kompán Julianna: Tolmácsszolgálatok működnek az országban sokfelé. Budapesten van három is. A siket személy küld egy megrendelést, hogy hány órakor, hol, milyen időtartamra van szüksége tolmácsra, és akkor a tolmácsszolgálat keres hozzá megfelelő tolmácsot.

Fekete Ágnes: Új nyelveken megfogalmazni Jézus üzenetét, ez a pünkösdi csoda egyik lényege. Ez az állítás kultúrákra is igaz. A mai emberek nyelvén kell megszólalnia annak, aki szeretné, hogy megértsék. A Pápai Református Kollégium Pannonia Reformata Múzeuma erre vállalkozott. A templomban egy rendhagyó kiállítóteret alakítottak ki. Hogy milyet pontosan, azt megtudjuk Fekete Zsuzsa összeállításából, aki ott volt a kiállítás megnyitóján. Először Steinbach József püspököt halljuk, majd Köntös László főjegyzőt, Huszár Pál főgondnokot, Áldozó Tamás polgármestert, és Halászné Kapcsándi Szilviát, aki múzeumpedagógus és nagyon sokat dolgozott a kiállítás létrejöttén.

Pannonia Reformata Múzeum


Steinbach József: Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez így megvalósul. Van két állandó kiállítás és egy hely időszaki kiállítások számára. Sikerült kialakítani múzeumpedagógiai helyeket, recepciót, ajándékboltot és egy kiváló kávézót. Ez egy igazi közösségi tér. Ezt a szépséget lakjuk be, és éljünk vele!
Szándékosan említettem a kirakat kifejezést, hiszen ez a látvány szép. De egy szépséget meg kell csodálni! El kell jönni, élni kell a lehetőségekkel! Minden korosztály számára nyitott, hittanosokat, konfirmandusokat, felnőtt konfirmandusokat, mindenkit lehet hívni.
Fekete Zsuzsa: A történelem melyik szelete látható itt a kirakat mögött?
Steinbach József: Nagyra tartom azt és hálás vagyok azért, hogy főjegyző úr gondolata és ötlete alapján egy teológiai ívre lett felfűzve a kiállítás. Az egyház nem múzeum. Van múltunk, amelyre tisztelettel tekintünk vissza, arra építünk, de az egyház nem múzeum, hanem ma is jelenlévő, érvényes, szolgáló, emberekből álló valóság, amelynek az üzenete ma is érvényes, és amely alapvetően egyre inkább meghatározza, formálja a jövőnket. A kiállítás úgy lett a karzaton elhelyezve, hogy a templomtérből semmi nem látszik a kiállításból. Meghatározó a kiállítás első állomása, amely a heidelbergi káté első kérdés-felelete: Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? Erre kap választ a kiállítást megtekintő látogató.
Köntös László: A keresztyén üzenet ma is érvényes. Ezért nem historizálunk, noha régi dolgokat mutatunk be. Nem arról szól a kiállítás, hogy volt egyszer, vagy van egy egyház, amelynek vannak régi emlékei, amelyeket kiállítunk, hogy a hosszú történetünkkel igazoljuk a jelenünket. Pont fordítva. Van egy üzenet, amelyet megéltünk évszázadokon keresztül és ez az üzenet ma is érvényes. Ez az üzenet nem tőlünk jön, hanem ez maga a keresztyén üzenet. Olyan kérdéseket feszeget, amelyek a mai világban is megoldatlanok, és amelyekre ma is keressük a válaszokat. Nem valamiféle felületes modernitás hangján, nem úgy, hogy ami volt, annak hátat fordítunk, elfeledjük, hanem azt mutatjuk meg, hogy a régi, mennyire új lehet ma is. Távol álltunk attól a kísértéstől, hogy tobzódjunk a tárgyainkban. Szándékosan visszafogtuk magunkat, mert a templom fontosabb. Egyetlen tárgyon keresztül nagyon sok mindent el lehet mondani, ha annak a mélyére nézünk. Szeretnénk, hogy bárki, aki teljesen érintetlen még ettől az egésztől, vagy nem ebben a világban nőtt föl, mégis itt megtudja, hogy mi is az a keresztyénség. Sokan jönnek Pápára, ebbe a sokhagyományú városba. Talán sokaknak lehet meglepetés az, hogy Pápán a reformátusság kisebbségben van, mégis itt van a Kollégium, amely nagyon erős szellemi jelenlétet ad. Itt van az ország egyik legnagyobb zsinagógája. Nagyon erős hagyományokkal rendelkező kulturális hely. Csak sétálni kell itt a városban! Ebbe illeszkedik ez az ótemplom is, amely azért különleges, mert fölkészületlenül éri a látogatót. Az utcáról semmit nem lehet látni. Nincs tornya és sokan azt sem tudják, hogy itt templom van. Nagyon remélem, hogy ez egy felkapott hely lesz!
Halászné Kapcsándi Szilvia: Hozzánk olyan emberek is betérnek, akik egyébként a templomba nem mennének be. Itt azonban, ha valami többet kapnak, lelkiséget, tartalmat éreznek, akkor át tudjuk adni azt, hogy mi a keresztény hit, mi a hitünk igazi tartalma és üzenete. Teológusok, lelkészek, hétköznapi emberek, gyerekek ugyanúgy megtalálhatják a maguk számára értékes mondanivalót. Ez a kiállítás mindenképpen egy hitvalló kiállítás, azt mutatja be, hogyan élték meg eleink a hitüket itt a Dunántúlon, illetve hogyan éljük meg ma. A Mindörökké című filmmel találkozhat a látogató a megérkezés után, amely nagyon jól bemutatja, hogy a hitünk tartalma évszázadok óta ugyanaz. Egyházi berkekben ez most egy nagyon különleges kiállítás, mert szakít a régi hagyományokkal, szakít a történeti vonalvezetéssel, és egy bibliai vezérfonalra felfűzve mondja el hitünk üzenetét.
Huszár Pál: Jó látni azt, hogy nincs elegendő ülőhely, és jó látni azt, hogy akkor is itt vannak, ha állni kell. Jó együtt lennünk egy ilyen jeles alkalommal. A múltat megszólaltatni akkor érdemes, ha a jelen számára is van mondandója az itt berendezett kiállításnak. Hálás vagyok az Úristennek, hogy megnyílhat ez a kiállítás. Végtelen hálával mondom azt: Egyedül Istené a dicsőség!
Áldozó Tamás: Nemcsak átvitt értelemben vannak szem előtt Pápán a reformátusok, ugyanis az irodám ablaka pontosan ennek az ingatlannak a bejáratával szemben található. Az elmúlt hónapokban figyelemmel követtem azt, ahogy változtak az állapotok, hogy építőanyag érkezett, és ahogy szépült itt minden. Fájdalommal és együttérzéssel gondolok azokra, akik hetven évvel ezelőtt ebben a városban is kénytelen voltak azt megélni, hogyan fosztanak meg egy közösséget az értékeitől, hogyan próbálnak egy közösséget megtörni, és hogyan akarják őket megsemmisíteni. Ugyanakkor hálát adok a Jóistennek azért, hogy az én életem munkásévei azokra az időkre esnek, amikor az eredeti állapot helyre állítása következik el. Örömmel látom az önök gazdagodását. Kívánom azt, hogy boldoguljon ez a város, kívánom azt, hogy ugyanúgy tudjunk ezért közösen, reformátusok, katolikusok, világiak és egyháziak együtt dolgozni, ahogyan együtt dolgoztunk az elmúlt években! Kívánom azt, hogy az erősödés valamennyiünk közös élménye legyen, reformátusoké, katolikusoké, pápaiaké és azoké, akik ide vendégként érkeznek! Így legyen!

Fekete Ágnes: Végül a következő hétvége nagy eseményéről a Református Zenei Fesztiválról beszél Böszörményi Gergely, a fesztivál kitalálója és szervezője.

Református Zenei Fesztivál


Böszörményi Gergely: Ha én iskolaigazgató lennék, biztosan nagyon büszke lennék arra, hogy van az iskolámban egy olyan diák, aki amikor elkezd zenélni, mindenkinek tátva marad a szája. Példa erre Kiss Benedek Nyíregyházáról, akinek a kísérője az édesapja Kiss Zoltán orgonaművész, zongoraművész, kántor. Benedek két évvel ezelőtt 2016-ban furulyával a Virtuózok döntőjébe került. Tehát nem volt kérdés, hogy őket meg kell hívni. Az Egressy Béni Művészeti Iskola zenészei már tavaly is itt voltak. Akkor egy új helyszínt indítottunk, a Kálvin Kamarakertet, amely egy nagyon szépen kialakított kert színpaddal, kamaraközönség mérettel. Ötven-száz ember fér el ott. Ezen a helyszínen tavaly is játszott két dzsessz zenekar. Fiatal, tizenhat-tizenhét éves fiúk, lányok, leolajozott hajjal, sötét öltönyben és fantasztikus tudással. Bágyi Balázst kértem föl, aki a Magyar Jazz Szövetség elnöke, és egyébként, egy nagyszerű dobos, hogy ő vállalja el ennek az udvarnak a projektvezetését és koordinálását. A Református Zenei Fesztiválnak az elmúlt tizenöt év alatt sikerült elég jó hírnevet, presztízst szerezni. Majdnem megdupláztuk a fellépők számát, és valóban a legnagyobb nevek itt vannak: a Rackajam Ferenczi Györggyel, a Kaláka. De jön például a Meszecsinka zenekar, akik most a Fonogram díjat kapták meg világzenei kategóriában. Itt lesz a Cimbaliband, Páll István Szalonna és bandája, és a "nagy öregek", a Muzsikás, Vujisics, Sebő. Valóban nagyon jó a program.
Fekete Ágnes: Tulajdonképpen a világzene és népzene határán, "aki számít" az itt lesz?
Böszörményi Gergely: Magyarországon nincs másik ilyen fesztivál, mint amilyet mi szervezünk, hogy a legjobbakat hívjuk meg, még akkor is, ha fiatalok. A Misztrál együttes a húsz évével a középgenerációhoz tartozik. De ott van a Servet Csángó zenekar, akikkel két éven keresztül bejártuk a Kárpát-medencét. Körülbelül harminc zenekar jelentkezését kell elutasítani, mert kétszer annyian akarnak játszani, mint ahányat egyáltalán fel lehet léptetni. Harapdáljuk egyik ujjunkat meg a másikat. Egész egyszerűen párhuzamos programok vannak. A Fesztiválnak kezdetektől fogva egy nagyon fontos szempontja, hogy jöjjünk ki a templomból. Mint ahogy a lelkészek családot látogatnak, az sem a templomban történik, hanem kint. Mert ha a lelkészt meghívják bárhova, oda el kell menni. Ez nagyon különbözik attól, mint amikor beülsz a templomba, és a templomban tudod, hogy melletted ül Pista bácsi, a másik oldalon Marika. A zsoltáros fáklyás felvonulás után az asztaloktól vagy a járdáról minden évben legalább tizenöt-húsz ember bejön velünk a templomba.
Az idén megkértem levélben minden közreműködőt, zenészeket előadókat, kórusokat, hogy válasszanak egy bibliai Igét, amely az ő eseményük előtt el fog hangzani. Tehát legalább hatvan bibliai Ige elhangzik így az istentiszteleteken kívül kint a Bakáts téren, vagy a többi helyszínen.
Fekete Ágnes: Már most elfog a kíváncsiság. Személyesen, mit választanál?
Böszörményi Gergely: Máté evangéliuma végéről azt, hogy "Menjetek el és tegyetek tanítványokká minden népeket" Ez számomra azért nagyon fontos, mert a zenésznek az Úristen tehetség talentumot adott, ezzel kell élnie, és így kell az evangéliumot terjeszteni. A másik ember valami mást tud csinálni, szépen mondja a verset, a harmadik szépen olvassa a Bibliát. Nekem a szervezési talentumot adta. Az Ige él. Az élő Ige, pedig nekünk is szól: menj el, terjeszd az evangéliumot a saját tehetséged, saját lehetőséged, és a saját körülményeid között.

Hírek
A Református Egység Napjához kapcsolódva az idén már tizenötödik alkalommal rendezik meg a Református Zenei Fesztivált, ahol előadásokkal, hangversenyekkel, találkozókkal, beszélgetésekkel várják az érdeklődőket május 24. és 27. között Budapesten, a Ráday utcában és környékén. Május 25-én, pénteken este a zsoltáros, fáklyás felvonulás után 21 óra 30 perckor késő esti zenés áhítat lesz a Kálvin téri templomban.

A Magyar Református Szeretetszolgálat már tizedik alkalommal rendezi meg a Szeretethíd elnevezésű Kárpát-medencei református önkéntes napokat május 25-én és 26-án, pénteken és szombaton. Az önkéntes fiatalok több száz településen nyújtanak segítséget a környezetükben élő intézményeknek, gyülekezeteknek és magánszemélyeknek. Az ünnepélyes megnyitót május 24-én, csütörtökön 18 órakor Budapesten, a Nyugati téren tartják, ahol jótékonysági koncertet ad a Veszprémi Légierő Zenekar valamint Vastag Csaba és Vastag Tamás.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és az ÉrtékMegőrző Hálózat a történelmi keresztény egyházak védnökségével családi napot szervez Keresztény Sziget címmel május 26-án, szombaton, a Margitsziget északi részén.

Presbiteri konferenciát rendeznek május 26-án, szombaton 16 órától Sárkeresztesen, a református templomban.

Victor András nyugalmazott főiskolai tanár tart előadást Egyenlőség és egyenlőtlenség a világban címmel május 23-án, azaz ma este 18 órakor Budapesten, a Múzeum utca 7. számalatti Kossuth Klubban.

A heidelbergi diputáció 500 éves örökségéről tart előadást Horváth Orsolya május 24-én, csütörtökön 18 órakor Budapesten, az Evangélikus Országos Múzeumban. (Regisztrálni az eom@lutheran.hu címen lehet)

A Magyar Hősök Emlékünnepét tartják ökumenikus keretek között május 27-én, vasárnap 9 óra 30 perctől Monoron.

A Kelenföldi Barokk Esték keretében barokk kamaraeste tartanak május 26-án, szombaton 17 órakor Budapesten, azOktóber huszonharmadika utca 5. szám alatti református templomban.

Michael Harris edinburghi orgonaművész ad barokk művekből álló hangversenyt május 24-én, csütörtökön 18 órakor Budapesten, a Hold utcai református templomban.

A chilei Tabancura Kollégium Fiúkórusa ad koncertet május 23-án, azaz ma este 19 órától a Debreceni Nagytemplomban.

Fekete Ágnes áhítata:

Borostyán KJ


"Ezeket pedig mikor hallották, mintha szíven találta volna őket, és mondták Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?"Apostolok cselekedetei 2,37

Már a múlt héten elhatároztam, hogy a bocsánatról fogok ma beszélni a rádióban, mert mindig azokat a témákat hozom elő, amik megérintenek. Mostanában annyian beszéltek a bocsánatról, hogy azt gondoltam, elmondom majd, mi is igazán a bocsánat. Gondoltam, majd jól kifejtem először is, hogy mi nem bocsánat: Ha valaki egy magas pulpitusról leszól, és akár megbocsát, akár ezt követeli. A bocsánat a közös útonlétünk, közös töredékességünk kifejezése. De ahogy ezen gondolkodtam, mintha valaki ezt kérdezte volna tőlem: És te hogy vagy ezzel? Ne másoknak osszad az észt, hanem nézz magadba. Meg tudsz bocsátani? Valami ilyesmi történhetett Pünkösdkor is az emberekkel. Hallották azt, ahogyan Péter elsorolta, mi mindent történt Jézussal, hogyan írták meg a próféták, de egyszerre nem valaki másra, a szomszédjukra, vagy úgy általában értették a dolgot, hanem saját magukra vonatkoztatták. Érdekes, hogy ez a görög szó, a "szíven találta őket" kifejezés csak itt szerepel az Újszövetségben. A szó a szív átszúrását jelenti, átvitt értelemben a megilletődöttséget, a belső megütközést. Az Ószövetség görög fordításában akkor olvassuk ezt a kifejezést, amikor Izsák megtudja, hogy áldását odaadta Jákobnak, és már nem tudja megáldani Ézsaut. Megérintette, szíven szúrta ez a történés. Róla szólt, az ő egész életéről, múltjáról és létezéséről.
Ott van ez a szó a pünkösdi történetben, de az az igazság, hogy a legtöbb esetben úgy beszélünk a dolgokról, mintha azok nem mirólunk szólnának. Ezért adunk annyi tanácsot is egymásnak. "Bajban vagy, értem, de hát gondolj bele, hogy mennyi ennél sokkal nagyobb baj van." Az ember tudja ezt. Amikor egy mély gödörben érzem magam, akkor nem tudok másról gondolkodni, és ha valaki másokhoz hasonlít engem, akkor az nem segít, sőt! Az egész Biblia lényege ez az érintődés. A dolgokat nem önmagukban, nem objektíven nézzük, hanem úgy, mint aki megsebződik általuk. Gondoljuk meg, Jézus hányszor volt így ezzel! Mondhatta volna a bűnös nőnek is jó tanácsait. De nem ezt tette, hanem belenézett a szemébe, és együttérzett vele. Szíven érintette őt ez a történet annyira, hogy a földre kellett hosszasan írnia. Ugyanezeket az érzéseket tapasztalhatjuk, amikor egy-egy beteg ember felé fordult. Nem egy orvos professzor tudományos vizsgálata történt ott, hanem megindultságból fakadó tettek.
Persze, szíven találtként élni nagyon nehéz. Kiszolgáltatottak vagyunk ezekkel az érzésekkel. Nemrég megnéztem egy előadást Brené Browntól, aki egy Amerikában ismertté vált szociális munkás-kutató, magyarul is megjelentek könyvei. A sebezhetőség a fő témája. Egy úgynevezett TED videoban mondta el ezt sokmillió ember számára. A szégyent a mai társadalmunk fertőző betegségének tartja, és azt állítja, hogy a sebezhetőség vállalása az, ami megmenthet minket. Az ember nem tökéletes, steril lény, mint ahogyan ma szinte kötelezően megjátsszuk ezt. Elmondja, hogy odament hozzá egy apa ezekkel a szavakkal: Itt a családom. De előbb elfogadnák azt, hogyha meghalnék egy lovon, mintha leesnék róla, mert szégyen a bukás. Elmesélte, hogy egyetlen útvonalon hány rettenetesen ijesztő tábla állta az útját gyermeke esetleges elrablásától kezdve a legkülönfélébb lehetséges bajok elkerülésére figyelmeztetve.
Ezek szíven találnak bennünket. De a félelmeket kimondásuk nélkül nem lehet eloszlatni. Pontosan ez a megbocsátás útja is. Egymással szemben áll két csoport. Mindegyik fél a másiktól, mert mást gondol. Ezek az egymással szemben megfogalmazott gondolatok újabb és újabb félelmeket, idegenséget gerjesztenek. "Az a másik hazudik. Ő bánt engem." Ha képesek vagyunk magunkban ezeket a falakat megnevezni, kimondani aggodalmainkat, akkor indultunk el a bocsánat útján. De ez az út az elején úgy kezdődik, hogy sebezhetővé, érintettekké válunk. A történet engem kérdez meg, és nem általában beszél. Különben bedobozolhatjuk a szívünket, és abszolút biztonságban lesz, soha nem bántanak meg, de nem is tudunk igazán szeretni. Aki szeret, az sebezhető. Aki megbocsát, az szeret. Itt nem arról van szó, hogy a szívemben mérlegelek, és nagyvonalúan elengedek, hanem, hogy belekerülök abba a történetbe, szíven talál engem is. Ez az, ami Pünkösdkor megtörtént. Ez az érzés vezette el a tömeget, az első közösséghez, hogy egymásért, együtt imádkozzanak és éljenek.
Adja meg az Úr, hogy sebezhetőségünk ne akadály, hanem út legyen egymás felé! Ámen.

www.tebennedbiztunk.hu - 2009 - Minden jog fenntartva