Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | áhítatok | archívum | könyv | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

Üzenőfal

Kérjük, hogy alább írja meg üzenetét vagy imádságát! Reméljük, hogy ebben a böjti időben egymásért tudunk Isten elé állni!

Kérjük, töltsön ki minden mezőt! Az e-mail címét nem tesszük közzé, nem használjuk fel semmilyen célra, csak azért kérjük, hogy adja meg, mert így tudunk válaszolni levelére!

Az üzenet nem jelenik meg azonnal.

Név:E-mail cím:
Üzenet:
1 2 3 4 5 6 >
Gacs Sándor írta:2019. február 21. 10:16
Kedves Ágnes!

Az áhítatok (továbbra is) igazi gyöngyszemek. Köszönöm, hogy elénk szórod.

Így mondta a nagybátyám: a jó pásztor a nyájat legelteti, a rossz viszont magát legelteti...
A hivatalosok jönnek-mennek,parancsolgatnak. Isten viszont figyel, gondoskodik, erőt ad.

Áldás, békesség

Dr. Fazakas László írta:2019. február 21. 10:00
Tisztelettel kérem, hogy az áhitatokat rendszeresen küldje meg a fenti e-mail címre!
Áldás békesség!
Garami Ferencné írta:2019. január 16. 21:16
Tisztelt szerkesztőség!

Megdöbbenve figyeltem fel rá, hogy az új műsorvezetéssel elmaradt a műsor beköszönésének szignálja, a 90. Zsoltár zenéje, pedig a Zsoltár első sora tulajdonképpen a műsor címe, és egyébként meg a reformátusság himnuszának tartják, úgy tudom. Ezzel "A" református félórát egy vallásos műsorrá alacsonyították le, amit az éppen ügyeletes rádiós bekonferál és már, átmenet nélkül, folyik is a műsor.
Figyeltem, más felekezetek szépen őrzik szignáljukat, ha meghallom , már tudom, hogy melyik felekezet adása következik. Csak a reformátusok nem ragaszkodnak a hagyományukhoz? Miért van ez így?
Tegyék vissza azt a szép zenét a műsor elejére!
Egyébként, mióta műsorvezető váltás volt, elég tartalmatlan is a műsor.
Munkájukhoz több imádkozást, több áldást kívánok:
Garami Ferencné
Nagyné írta:2018. december 4. 01:28
Drága Ágnes!

Nem értem, hogyha riporternek "kirendelt" Bogárdi Szabó István - ahogy írod - akkor miért nem hallunk a műsorokban?!! További ellehetetlenítés történt?

Aggódom Érted!

Üdvözlettel,
Nagyné

Válasz:
Köszönöm az aggódást. Nem mondom, hogy nincs rá ok.
Püspök úr kirendelt beosztott riporternek, én pedig azóta táppénzen vagyok. Nem tudom, mi lenne a helyes út. Jelenleg még egy influenza is levett a lábamról. Viszont az ima, amit az imakozosseg.hu oldalon talál, sok erőt ad. Mégiscsak vagy százan együtt mondjuk ezt. Ha együtt kérdezzük Istent, keressük Őt, biztosan nem hallgat.
Nem vagyok azonban abban biztos, hogy nekem előrevivő, jó út az, ha kitessékelnek az ajtón, és kegyelemkenyérre, beosztottnak visszakönyörgöm magam. Tartok tőle, hogy előbb-utóbb úgyis kívül találom magam az ajtón. Szeretettel, Ágnes

Márk írta:2018. október 20. 14:44
Kedves Ágnes!
Szomorúan vettem tudomásul, hogy már nem Ön vezeti a református műsort a Kossuth Rádióban. Megdöbbenéssel hallgattam az utolsó adást, amikor elköszönt. Úgy látszik, valahogy ez a jelenség végigkíséri az életemet (ha valaki, valamit jól csinál, ennek ellenére más valakik - gyakran olyanok, akik nem is értenek hozzá - úgy döntenek (mert valahogy az ilyen emberek olyan pozícióba kerülnek), hogy csinálja ezt más, még akkor is, ha romlik a színvonala az adott műsornak, terméknek, szolgáltatásnak, stb.
Viszont nagyon örülök annak, hogy visszatért hozzánk és az oldal segítségével továbbra is feltöltődhetem azzal a kis lelki erővel, amit korábban mindig megkaptam.
Isten áldását kérem, hogy tudja folytatni ezt a munkát szolgálatot. Köszönet az eddigi szöveges és videós tartalmakért! Remélem még sokáig olvashatjuk/hallhatjuk a gondolatait.
Üdvözlettel,
Gál Márk

Válasz:
Nagyon jól esik, amit ír. Nekem Szent Ferenc története ad erőt:
„Amikor mi csuromvizesen az esőtől és összefagyva a hidegtől, mocskosan a sártól és elcsigázva az éhségtől, elérjük majd az Angyalos Boldogasszony kolostorát, s kopogunk a kapun, és a kapus mérgesen kinéz és megkérdezi: „Kik vagytok?”, mi meg azt feleljük: „Ketten a ti testvéreitek közül”, ő pedig így válaszol: „Hazudtok, közönséges csavargók vagytok, akik tekeregve a világon becsapjátok az embereket, és elorozzátok az alamizsnát a szegények elől, takarodjatok innen”, és nem nyitja ki nekünk a kaput, hanem kint hagy ácsorogni a hóban és a lucsokban, dideregve és éhezve a késő éjszakában. Akkor, ha mindezeket a bántalmakat, ha mindezt a durvaságot és megaláztatást türelmesen, fölindulás és zúgolódás nélkül elviseljük, sőt alázattal és szeretettel azt gondoljuk magunkban, hogy az a kapus csakugyan jól ismer bennünket, is Isten adja a szót ajkára ellenünk; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság.”