Tebenned bíztunk eleitől fogva... főoldal | hírek | áhítatok | archívum | imádságok böjtre | üzenőfal | adatvédelem | kapcsolat

Üzenőfal

Kérjük, hogy alább írja meg üzenetét vagy imádságát! Reméljük, hogy ebben a böjti időben egymásért tudunk Isten elé állni!

Kérjük, töltsön ki minden mezőt! Az e-mail címét nem tesszük közzé, nem használjuk fel semmilyen célra, csak azért kérjük, hogy adja meg, mert így tudunk válaszolni levelére!

Az üzenet nem jelenik meg azonnal.

Név:E-mail cím:
Üzenet:
1 2 3 4 5 6 >
Nagyné írta:2018. december 4. 01:28
Drága Ágnes!

Nem értem, hogyha riporternek "kirendelt" Bogárdi Szabó István - ahogy írod - akkor miért nem hallunk a műsorokban?!! További ellehetetlenítés történt?

Aggódom Érted!

Üdvözlettel,
Nagyné

Válasz:
Köszönöm az aggódást. Nem mondom, hogy nincs rá ok.
Püspök úr kirendelt beosztott riporternek, én pedig azóta táppénzen vagyok. Nem tudom, mi lenne a helyes út. Jelenleg még egy influenza is levett a lábamról. Viszont az ima, amit az imakozosseg.hu oldalon talál, sok erőt ad. Mégiscsak vagy százan együtt mondjuk ezt. Ha együtt kérdezzük Istent, keressük Őt, biztosan nem hallgat.
Nem vagyok azonban abban biztos, hogy nekem előrevivő, jó út az, ha kitessékelnek az ajtón, és kegyelemkenyérre, beosztottnak visszakönyörgöm magam. Tartok tőle, hogy előbb-utóbb úgyis kívül találom magam az ajtón. Szeretettel, Ágnes

Márk írta:2018. október 20. 14:44
Kedves Ágnes!
Szomorúan vettem tudomásul, hogy már nem Ön vezeti a református műsort a Kossuth Rádióban. Megdöbbenéssel hallgattam az utolsó adást, amikor elköszönt. Úgy látszik, valahogy ez a jelenség végigkíséri az életemet (ha valaki, valamit jól csinál, ennek ellenére más valakik - gyakran olyanok, akik nem is értenek hozzá - úgy döntenek (mert valahogy az ilyen emberek olyan pozícióba kerülnek), hogy csinálja ezt más, még akkor is, ha romlik a színvonala az adott műsornak, terméknek, szolgáltatásnak, stb.
Viszont nagyon örülök annak, hogy visszatért hozzánk és az oldal segítségével továbbra is feltöltődhetem azzal a kis lelki erővel, amit korábban mindig megkaptam.
Isten áldását kérem, hogy tudja folytatni ezt a munkát szolgálatot. Köszönet az eddigi szöveges és videós tartalmakért! Remélem még sokáig olvashatjuk/hallhatjuk a gondolatait.
Üdvözlettel,
Gál Márk

Válasz:
Nagyon jól esik, amit ír. Nekem Szent Ferenc története ad erőt:
„Amikor mi csuromvizesen az esőtől és összefagyva a hidegtől, mocskosan a sártól és elcsigázva az éhségtől, elérjük majd az Angyalos Boldogasszony kolostorát, s kopogunk a kapun, és a kapus mérgesen kinéz és megkérdezi: „Kik vagytok?”, mi meg azt feleljük: „Ketten a ti testvéreitek közül”, ő pedig így válaszol: „Hazudtok, közönséges csavargók vagytok, akik tekeregve a világon becsapjátok az embereket, és elorozzátok az alamizsnát a szegények elől, takarodjatok innen”, és nem nyitja ki nekünk a kaput, hanem kint hagy ácsorogni a hóban és a lucsokban, dideregve és éhezve a késő éjszakában. Akkor, ha mindezeket a bántalmakat, ha mindezt a durvaságot és megaláztatást türelmesen, fölindulás és zúgolódás nélkül elviseljük, sőt alázattal és szeretettel azt gondoljuk magunkban, hogy az a kapus csakugyan jól ismer bennünket, is Isten adja a szót ajkára ellenünk; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság.”

Fekete Ágnes írta:2018. október 16. 23:06
El se hinné, mennyiszer jut eszembe, mennyiszer gondolok arra, hogy hogyan lehet mostanában...? Hosszú-hosszú évek óta szinte ünnep volt a számomra - mindannyiszor apró kis "hétköznapi ünnep" :)) - de tényleg mindig nagy öröm! -, amikor épp hallgatni tudtam a rendkívül igényes és tartalmas, mindig sokat adó műsorait, a végén a mindig nagyon mély és hiteles elmélkedésével. Valamikor a nyár derekán vagy a vége felé véletlenül "volt szerencsém" hallgatni azt a műsorát is, amelyikben valami nyári tábor-béli beszélgetését felidézve először utalt a műsorszerkesztői státusza várható elvesztéséről - azt hittem, valamit nem értek, vagy rosszul hallottam... Aztán más jelek is jöttek, és a szomorú és érthetetlen fejlemények végén már úgy vártam az augusztus végi adását, mint a búcsúját. (Persze ezek miatt eléggé megkeseredett lélekkel, de komolyan nem tartom picit sem lényegesnek, hogy épp mikor romlik el a kedvem, és mikor vidul fel - bár évtizedek óta hűségesen kitartó Kossuth-hallgatóként talán nem egyedüliek az efféle reakcióim, szeretett rádióadásaink "tömegesen történt", szinte tervszerű, de mindenképpen kíméletlen lerohasztása, intellektuális, etikai és esztétikai lezüllesztése láttán... Megj.: ezt a nagyon határozott kritikámat az új szerkesztésű szerdai református félórák kapcsán azért nem merem fenntartani olyan szomorú szilárdsággal, mint a Kossuth sok más helybenhagyott műsora kapcsán, mert szept. eleje óta csak egyszer tudtam végighallgatni a szerdai reformátust - nyitottságot és valamiféle bizalmat is magamra erőltetve -, de utána mégis sajnálattal kellett megállapítanom, hogy ennyi pont elég is volt nekem ebből az új magasröptűből... (Egyelőre biztosan bőven elég - de az is lehet, hogy nekem egy életre... És hát ugye, "egy eset nem eset" ahhoz, hogy átfogó véleményt mondhassunk... Többre viszont nem visz rá a lélek. Biztos nagy bűn, de nem is vagyok kíváncsi többre ebből az új adássorozatból.)
Azt a keserűségem mellett is örömmel vettem, hogy az elbúcsúzó műsorában azt a biblia-sarokba-hajítós részt ismételte meg az alázatról (és PERSZE, HOGY NEM A SZENT KÖNYVÜNK "HELYBENHAGYÁSA" MIATT, ami csak egy hitelesítő illusztráció volt egy teljesen érthető és hiteles emberi reakcióról) - a színvonalon és hitelességen túl volt ebben valami finom elegancia és felülemelkedettség is, hogy pont az alázatról elmélkedve búcsúzott tőlünk...
Aztán, amikor "el-el csíptem" az újabb platformon elérhető elmélkedései közül is egyiket-másikat (lehet, hogy csak egyet...?), nagyon "nem tetszett", hogy a könnyeit emlegette, szinte összeszorult szívvel hallottam, de persze teljes megértéssel, tökéletesen érthetőnek találva, hogy ha valaki kezéből, aki ilyen kitartóan ilyen színvonalas eredménnyel tudott ennyi éven át igazi értéket adni számtalan hallgatónak, kicsavarják a kezéből ezt a műsort, akkor azt piszok nehéz lehet elfogadni, feldolgozni és "bele békélni"... Szerencsére afelől semmi kétségem, kedves Ágnes asszony, hogy ezzel is meg fog birkózni (ha ugyan már meg nem birkózott vele, vagy legalább a nagyjával... - szívből kívánom!), de itt nyilván többről van szó, mert talán még új stratégiára is szüksége lehet "az új mindennapjaihoz" - bár ez már igazán nem rám tartozik...

Sok erőt és Urunk igaz békéjét, illetve az új életszakaszához is sok örömöt és vidám pillanatot kívánva,
Narancsikné írta:2018. október 7. 21:27
Kedves Ágnes,


Nagyon nagyon sajnálom, hogy a szerdai müsorban már nem az Ön szerkesztésében és hangjával szólal meg a müsor. Hiányzik az Ön személyes és őszinte hangja, a gondolatai pedig különösen. A müsor végén gyakran elérzékenyültem, mert annyire közel éreztem magamat a Jóistenhez. Ezt Önnek köszönhetem.

Ahogy magyarázta szentirásból kiemelt részeket, minden olyan egyszerű és érthető lett.

Kérem folytassa munkáját, mert sok embernek ezzel segítséget nyújt.

Szeretettel

N. Ágnes

Válasz:
Kedves Ágnes, Kedves Druszám!

Az ember élete néha megdöbbentő fordulatokat hoz,
így tudom folytatni, a youtube-on.
Köszönöm a bíztatást, mert szükségem van rá.
Meg kell találnunk a közös imádság útját!
Szeretettel,
Ágnes

NN írta:2018. szeptember 30. 22:51
Kedves Ágnes!

Amióta nem vagy szerdánként a rádióban, aTebenned bíztunk c. műsorban
, a leveleid talán még szebben csengenek. Pedig nagyon szerettem a
műsor ima részét akkoriban is!!

Lehet az én szívem is nyitottabb lett, éhesebb? Viszont valami lett a
te hangodban is ami nagyon bensőséges, tiszta és megindító.

Minden üzenetedet félreraknám és tervezem is ezt tenni, hogy sokszor
tudjam újra és újra elővenni és mint jó barát szavait újból és óból
olvassam amíg az élet újabb és újabb dolgokat ahoz párhuzamosan nekem
is és elgondolkodtat, csendességre késztet.

A mai leveledben több olyan gondolat van, amit én is hasonlóan
forgatok magamban mostanában és ezért jó olvasni, hogy ezt pl te is
így érzékeled.Egyidőben éljük meg ezeket a napokat és valaki reflektál
erről, aki Istent keresve állandóan próbálja a válaszokat is a mai
világunkról
általa megtalálni.
Az én szomjúságom ebből ered , mert nem sok embert hallok körülöttem
így gondolkodni. Sajnos sok mindent figyelnek , olvasnak talán és
néznek, de tudjuk , hogy igazából Isten tanácsain keresztül kellene,
hogy megszűrjük azt a sok dolgot amit naponta tapasztalunk.
Köszönöm szép üzenetedet és köszönöm Urunknak, hogy e gondolatokat
adja neked és a késztetést, hogy megkeress továbbra is engem és
másokat!!

Ölellek így ismeretlenül és kívánom légy továbbra is gazdag e sok
szeretetben, mert szavaidra szomjasan várunk!!